Kaotikusnak írják le a Trump-kormányzat külpolitikáját, miután nem ugyanazt mondja a külügyminiszter, mint főnöke. Rex Tillerson, aki hosszú időre eltűnt a nyilvánosság elől, arról beszélt, hogy

az Egyesült Államok kész feltétel nélkül tárgyalásokat kezdeni Észak-Koreával.

Ezt követte a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivőjének közleménye, aki szerint „világos, hogy ez most nem a megfelelő időpont” a tárgyalásokra, miután Észak-Korea újabb interkontinentális ballisztikus rakétát tesztelt novemberben.

Mindezzel egyrészt kínos helyzetbe hozták az Egyesült Államok vezető diplomatáját, másrészt úgy tűnik, mintha fel akarnák égetni azt a hidat, ami a válság diplomáciai rendezéséhez vezethetne.

Rex Tillerson helyzetéről és sorsáról már jó ideje hallani pletykákat. Az egyik szerint féleszűnek nevezte Trump elnököt, aki viszont kormányzása során bebizonyította, hogy a hozzá hű beosztottakat is kész meneszteni.

Trump és a külügyi vezetés retorikája Oroszország kérdésében is különbözik: míg az elnököt állandóan azzal vádolják, hogy Moszkva zsebében van, addig a hivatalos amerikai döntések rendre arról szólnak, hogy Washington még jobban bekeményít az orosz vezetéssel szemben.

Tillerson külügyminiszter mostani nyitása Észak-Korea felé épp az, amit a Phenjani rezsim évtizedek óta követel: ismerjék el egyenrangú tárgyalópartnernek. „Találkozzunk és beszéljünk bármiről, amiről akarnak. Arról is beszélhetünk, hogy kerek vagy szögletes legyen az asztal, de legalább üljünk le szemtől szembe” – mondta Washingtonban Tillerson külügyi szakértők előtt. Az egyetlen feltétel, amit támasztott, az volt, hogy Észak-Korea függessze fel nukleáris és rakétatesztjeit.

Most ezt a szokatlanul kompromisszumkereső nyilatkozatot lőtték le a Fehér Házból. Emiatt nem tűnt fajsúlyosnak a külügyi szóvivő, Heather Nauert megjegyzése, hogy Tillerson „egy hullámhosszon van” a Fehér Házzal, és nem változott az irányvonal Észak-Koreával szemben.

Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok előtt látogatott el Phenjanba az ENSZ politikai ügyekkel foglalkozó főtitkárhelyettese, Jeffrey Feltman, aki korábban amerikai diplomata volt. Az észak-koreai külügyminiszterrel tárgyalva jelentések szerint azt javasolta, hogy a két ország fegyveres erői hozzanak létre forró drótot a párbeszéd felújítására és a konfliktus esélyének mérséklésére.

A Guardian című lap idézi Suzanne DiMaggio, az Új Amerika kutatóközpont igazgatóját, aki részt vesz az Észak-Koreával fenntartott nemhivatalos kontaktusban. DiMaggio szerint mindkét fél erőpozícióban érzi magát. Ugyan Tillerson nyitásra vonatkozó javaslatát értékelte, de azt mondta: párbeszédre akkor van esély, ha az amerikai kormányzat nem küld egymásnak ellentmondó üzeneteket.