Kiváltképpen az Európai Parlamentben kifogásolták Erdogan politikáját és hangsúlyozták, hogy az ankarai kormány eddig nem tett eleget azoknak a követelményeknek, amelyek teljesítését az Európai Unió elvárja a török állampolgárokra vonatkozó vízumkényszer feloldása ellenében.

A kancellár elismerte, hogy a menekültekkel kapcsolatos megállapodás némi függőséget jelent az EU számára, de leszögezte, hogy Európa nem szigetelődhet el, abból kiindulva, hogy nem érdekli, ami körülötte történik.

Az Ankarával kötött megállapodás mellett érvelve a kancellár rámutatott arra, hogy az esztendő elejétől a szerződés megkötéséig 350 menekülő veszett az Égei-tengerbe, azóta pedig csupán hét személy. Hozzáfűzte, hogy ezáltal sikerült kifogni a szelet az embercsempészek vitorlájából is.

Angela Merkel úgy vélte, hogy a szerződés hozzájárul a schengeni külső határok eredményesebb védelméhez, valamint a terhek méltányos megosztásához is. Ez a mondat gyakorlatilag utalás arra, hogy a menekültek visszavételéért az Európai Unió Ankara számára jelentős összeget is kilátásba helyezett, amelyet az uniós tagállamoknak arányaikhoz mérten kell fedezniük.

Egy berlini pódiumbeszélgetésen tett nyilatkozatában a kancellár elismerte, hogy a menekültek ügyében az Európai Unió függőségbe került Ankarától, de hangoztatta, hogy az EU beágyazódik a világpolitikába és nem törekedhet elszigetelődésre, arra hivatkozva, hogy nem érdeklik a körülötte történő események.

A pódiumbeszélgetésen ugyancsak résztvevő Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy távolról sem aggasztják a megállapodás felmondására célzó ankarai utalások, mert végülis Erdogannak kell elszámolnia a választópolgárokkal, ha az Európai Unió nem adja meg a törököknek a vízummentességet. Jean-Claude Juncker, mint Angela Merkel, kitért a menekültügy reformjára tett bizottsági javaslatokra is, és hangsúlyozta, hogy szolidárisan részt kell venni az anyagi terhek vállalásában mindazon tagállamoknak, amelyek elzárkóznak a menekültek befogadásától.