A kancellár a 2009 őszén az Európai Unió működésének reformjáról aláírt lisszaboni szerződéssel érvelt. Ez kimondja, hogy az Európai Parlament által az Európai Bizottság élére jelölt személyt a tagországok állam-, illetve kormányfői választják meg és ennek során figyelembe veszik az európai választás kimenetelét.

Angela Merkel sajtónyilatkozatában hangoztatta, hogy szó sincs egyfajta automatizmusról, mert az állam- és kormányfők számára pusztán ajánlást jelent a két hét múlva esedékes választás kimenetele.

A kancellár a lisszaboni megállapodásra hivatkozva visszautasította a berlini kormánykoalícióban résztvevő Szociáldemokrata Párt élén álló Sigmar Gabriel kijelentését is, amely szerint úgymond "népbutítást" jelente, ha nem a legtöbb szavazatot kapott személy kerülne a 28 tagállamot felölelő Európai Unió első számú tisztségébe.

A francia államfővel Stralsundban folytatott tanácskozását követően Angela Merkel kijelentette, hogy még jó időbe telik, amíg hivatalba léphet az Európai Bizottság új elnöke, mert előbb még meg kell alakulnia az Európai Parlamentnek, amely bizonyára számos vitát folytat majd erről a kérdésről. Ha egyezségre jutottak a képviselők, akkor döntenek a tagállamok vezetői az elnök személyéről.

Utalt arra is, hogy több uniós tagállam élén konzervatív és baloldali pártokból alakult nagykoalíció áll, következésképpen ezek körében is kompromisszumra kell jutni az Európai Bizottság vezetőit illetően.

Jelenleg a luxemburgi konzervatív Jean Claude Juncker és a német szociáldemokrata Martin Schulz rendelkezik a legjobb eséllyel arra, hogy a jövőben ö töltse be legfontosabb tisztséget az unió élén.