Középkori angliai épületeken gyakran feltűnnek olyan különleges ábrák, amelyeket úgynevezett boszorkányjelekként értelmeznek a kutatók. A kőbe vésett motívumok, mint például a hatlevelű rozettára emlékeztető hexafoil az elmélet szerint rituális jelképek, a gonosz erők elhárítását szolgálhattak – írja a Múlt-kor.

A Warwicki Egyetem építészettörténész-professzora, Jennifer Alexander azonban legújabb könyvében azt állítja, ez a fajta értelmezés téves, és a faragott ábráknak nincs misztikus jelentése, hanem a kőfaragó tanoncok geometriai gyakorlatainak maradandó lenyomatai lehetnek.

A professzor ezt a minták igen változó minőségével is alátámasztja, hiszen

ugyanazon az épületen egymás mellett láthatók sokkal ügyesebben és kevésbé precízen kivitelezett faragványok is.

Ez szerinte inkább tanulófeladatokra, semmint tudatos és szimbolikus ábrázolásra utal. Az alapvető geometriai szerkesztések gyakorlása különösen nehéz lehetett a kőfelületeken, ezért az inasok számára ezek a minták fontos képzési eszközként szolgálhattak.

A Stonemasons' Marks (A kőfaragók jelei) című kötetben megjelent új kutatást az English Heritage és a Historic England is egyaránt üdvözölte, ám hangsúlyozták, hogy a történelmi épületeken látható vésetek értelmezése továbbra is nyitott kérdés, amelyet a jövőbeli vizsgálatok pontosíthatnak.