A magyar kutatók számára a munkakörnyezet az egyik fontos megtartó erő – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Kollár László Péter, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára az MTA és a Fiatal Kutatók Akadémiájának közös kutatását ismertetve.

„Maga a kérdőív nagyon sok negatív eredményt hozott. Az egyik legpozitívabb, ami kijött, az az, hogy hogyan értékelik a közvetlen munkahelyi környezetüket. A hármas a közömbös, ez az értékelés lényegesen a 3-as szint fölött volt, emlékeim szerint 4,1 körüli, tehát a közvetlen környezetükkel a kutatók elégedettek voltak, valószínűleg ez a legnagyobb megtartó erő, ami miatt látszik, hogy mégis kitartanak, csinálni akarják, szeretik a munkájukat ilyen szempontból.”

Az akadémia főtitkára beszélt a kutatók mentális állapotáról és arról is, hogy mennyire jellemzi őket a kiégés.

„A pszichés jólét lényegesen alacsonyabb, mint az átlag populációnak.

Két dolog érdekes, ami a pszichés jóléthez tartozik, az egyik, hogy a nőké szignifikánsan alacsonyabb, mint a férfiaké,

tehát a nők kevésbé érzik jól magukat. Ez a nemzetközi trenddel ellentétes, ott nagyjából kiegyensúlyozott. Ami a kérdőívben általában is kijött, de a pszichés jólétnél is, hogy

minél fiatalabb valaki, annál kevésbé érzi jól magát,

és minél idősebb, tulajdonképpen annál pozitívabban látja a saját helyzetét. A 30 év alattiaknál ez a pontszám 2,43, tehát ez a 2,5 alatt van. Tehát a legfiatalabbaknál a pszichés jólét szempontjából problémák vannak.”

Az akadémia főtitkára hozzátette: fontos lenne a külföldön élő kutatók számottevő részét hazacsábítani.

„A pályaelhagyás felmerült az emberek durván felében, de a 40 év alattiaknál a megkérdezettek kétharmada mondta ugyanezt.

Ez nyilván nem azt jelenti, hogy el fogják hagyni a pályát, csak azt, hogy ilyen gondolat foglalkoztatja, ami összefügg azzal, hogy hogyan érzi magát egy kutató.”

Az akadémia főtitkára hozzátette fontos lenne a külföldön élő kutatók számottevő részét hazacsábítani.

A pályázat: lehetőség

Az MTA és a Fiatal Kutatók Akadémiájának közös kutatása azt is vizsgálta, hogy a magyar kutatók mennyire élnek a pályázati lehetőségekkel.

„40 százalék mondta azt, hogy az elmúlt öt évben beadott pályázatot, van, aki többet is. Változik egyébként intézményenként is, hogy mennyien adnak be pályázatot. A legmagasabb a felmérés szerint a HUN-REN-ben beadott pályázati szám, tehát ott adták be a legtöbbet. Azt gondolom, hogy ez fontos, mind a hazai pályázatok, mind a nemzetköziek.”

A felmérés arra is kitért, hogy a kutatók mennyire tartják kiszámíthatónak a magyar pályázati rendszert – hangsúlyozta az MTA főtitkára.

„A kutatók túlnyomó többsége nem érzi kiszámíthatónak. Az egyik legfőbb probléma a hazai rendszerrel az, hogy azt élik meg a kutatók sok éve, hogy magukat a rendszereket rángatják: megváltozik a szervezet, a kiírás, annak időpontja és a feltételek is. Tehát a kutatásnál nagyon fontos lenne a kiszámíthatóság, függetlenül attól, hogy pénzt kell belerakni.”

Kollár László Péter kiemelte még, hogy a kutatók elmondták a véleményüket az önállóság kérdéséről is.

„A pályázati rendszerrel kapcsolatban rákérdeztünk, hogy mennyiben gondolja a kutató, hogy a hazai pályázati rendszer segíti a fiatalok önállósodását. Erre megint 3 pont volt az átlag, 2,67 századot kaptunk, ami azt jelenti, hogy nem tekintik a pályázati rendszert a fiatalok önállósodását segítő eszköznek. Ez nagyon lényeges pont! A pályázati rendszer olyan kell, hogy legyen, hogy a teljes kutatói életpályát lefedje, tehát mindenfajta helyzetre kell, hogy működjön!”

Elmondása szerint arra, hogy mennyire fedi le, arra a pontszám közömbös volt, 2,52, „tehát úgy látják, hogy nem fedi le”.

Az MTA főtitkára jelezte: a felmérés eredményeit az akadémia vezetősége arra is tudja majd használni, hogy a kutatók elvárásainak is megfelelően működjön az intézmény a jövőben.