Ókori festékgyárat találtak Haifa tengerpartjánál izraeli régészek, ahol tengeri csigákból a Bibliában is szereplő színeket állították elő ipari méretekben már Kr. e. 1100 körül - jelentette a The Times of Israel című angol nyelvű izraeli hírportál.

A Tel Szikmona nevű, Haifa közelében fekvő régészeti lelőhelyen az izraeli kutatók felfedezték az eddigi legősibb, bibliai korból származó festékgyárat. Ezen a helyen a Bibliából is ismert királyi bíbor (héberül: argaman) és kék (thelet) színű festékeket állították elő tengeri csigák mirígyeiből. Ezzel először találtak bizonyítékot a bibliai időkben folytatott ipari festékgyártásra Izrael területén.

A neves Plos One tudományos folyóíratban közzé tett tanulmány szerint Tel Szikmonában az ásatásokon számos, a festékgyártást szolgáló eszközt és kerámiát találtak, amelyek alapján több száz éven át működött a gyár, az i.e. 1100 -tól az Kr. e. VI. századig - vagyis valószínűleg az Kr. e. 586-ban történt babiloni hódításig, amelyben lerombolták a térség gazdaságát és Jeruzsálem első szentélyét.

Tel Szikmona területét már az 1960-as években elkezdték feltárni, késő bronzkori (Kr. e. 1500-1150) és bizánci kori (Kr. u. IV.-VII. század) leletekre bukkantak, de a legrégebbi rétegeket eddig nem publikálták megfelelően.

Golan Salvi professzor, a haifai egyetem tudósa vezeti a feltárásokat, aki újraértékelte a korábban előkerült tárgyakat is. Meglátása szerint a festékgyár termékei valószínűleg eljutottak a jeruzsálemi Első Szentélybe is, mert a bíbor és a kék festék fontos szerepet játszott a szertartásokban és a papi öltözékekben.

A festéket háromféle tengeri csiga mirigyeiből nyerték ki. Tel Szikmona mellett a sziklás tengerfenék ideális élőhelyet nyújtott ezeknek az állatoknak, biztosította a szükséges nyersanyag állandó utánpótlását.

"A vaskor elején (kb. Kr. e. XII. században) Tel Szikmona kis föníciai falu volt, amely már foglalkozott bíborfesték-készítéssel, de még nem ipari méretekben"- közölte Salvi, aki szerint az Kr. e. IX. századtól a településen nem laktak, hanem egy védőfallal körülvett ipari központtá alakították át, vélhetően a festékgyártás érdekében.

Mózes öt könyve többször említi ezeket a színeket, például az imaköpeny rojtjának thelet-kéknek kellett lennie, de a babiloni fogság után feledésbe merült a festék eredete, és évszázadokig szimbolikussá lett a jelentése.

A festékgyártás bonyolult és munkaigényes folyamat volt, különleges technikai tudást igényelt. Egy családi műhelynél nagyobb infrastruktúrára volt szükség, s ennek megfelelő szervezett, jól megtervezett ipari telepre bukkantak. Tel Szikmonában több tucat csigahéjat, lyukas edényt és kőedényt találtak, és egy kerámiaedényben valódi bíbor festékmaradványt is azonosítottak.

"Ez nem csak legenda - ez az anyag valóban létezett, és most végre meg is találtuk" - mondta Ajelet Gilboa, az egyik régész. A feltárás új fényt vethet a bibliai szövegekre is, mivel megerősíti, hogy a szövegekben említett színek és rituálék technikailag és gazdaságilag is megvalósíthatók voltak már abban a korban.