Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai külföldi kutatókkal együttműködve a pásztorok hagyományos ökológiai tudását vizsgálták. A kutatás – amelyhez hasonló szintézis még sosem készült – igazolta, hogy a világ pásztorainak a legelők növényeire és növény-jószág kölcsönhatásaira vonatkozó tudása feltűnően hasonló elveket követ. Ennek alapján a kutatók összesen tíz, helyszíntől és élőhelytípustól szinte függetlenül globálisan jellemző általános alapelvet határoztak meg.

Ökológusok és gyakorló pásztorok közös munkájaként, európai, ázsiai és afrikai szerzők együttműködésében áttekintő cikk készült a kutatás eredményeiről, amely a Journal of Environmental Management folyóiratban jelent meg.

Molnár Zsolt, az ÖK tudományos tanácsadója több mint 20 éve kutatja a pásztorok hagyományos ökológiai tudását.

A pásztorok gyakran

olyan tájakat használnak legeltetésre, amelyek az éghajlati szélsőségek vagy a talajadottságok miatt kevéssé alkalmasak a növénytermesztésre.

A hagyományos legeltetési rendszereket nagyon eltérő természeti környezetekben alkalmazzák, például a tundrán, a sztyeppén, a szavannán, a sivatagban vagy hegyvidéken. A legelők hasznosítása a pásztorközösségek helyileg releváns, a legelők növényeivel kapcsolatos többgenerációs hagyományos ökológiai tudására épül.

Az áttekintő cikk szerzői a pásztoroknak a legelők ‒ és részben a kaszálók ‒ növényeire és növény-jószág kölcsönhatásaira vonatkozó ismereteit gyűjtötték össze. A témához kapcsolódó 372 tudományos publikációból 24 releváns tanulmányt,

a pásztorokról és legelőikről szóló 105 videófilm közül 18-at elemeztek,

azokat, amelyek közlik, illetve bemutatják a pásztorok eredeti gondolatait. Emellett az eredmények és a következtetések megvitatása céljából félig strukturált interjúkat készítettek gyakorló pásztorokkal

• Iránban,
• Mongóliában,
• Kenyában,
• Lengyelországban és
• Magyarországon.

Három kiemelkedő tudású pásztor egyben a tanulmány társszerzőjévé is vált.

A kutatók összesen 35 indikátort azonosítottak a nemzetközi szakirodalomban és a filmekben arra vonatkozóan, hogyan „látják” a pásztorok a legelő növényeit. Ezek a növények botanikai jellemzőit, az állatok legeltetés során tapasztalt viselkedését, valamint a növényeknek a jószág állapotára és egészségére gyakorolt hatását írják le.

Bár a világ pásztorai sokfélék, a legelő füveire, illetve a jószág és a növények közti kapcsolatra vonatkozó tudásuk feltűnően hasonló elveket követ. A kutatók összesen tíz, helyszíntől és élőhelytípustól szinte függetlenül globálisan jellemző általános alapelvet határoztak meg. Ilyen szintézis most először készült a világon.

A legelő füveinek állapotát a pásztorok szorosan nyomon követik, az egyes foltokon célzottan legeltetnek, miközben sokszor meglepő stratégiai alapossággal tervezik meg az állatok mozgását napi, heti és havi szinten egyaránt. Ennek célja a rendelkezésre álló fű mint erőforrás optimális felhasználása és a legelők jó állapotának hosszú távú biztosítása.

Természetesen a pásztorok tudása elsősorban a hely adottságaira vonatkozik, az alapelvek ugyanakkor globálisan általánosak.

A vizsgálódás során az is kiderült, a döntéshozók sokszor nem értik kellően a pásztorok világát. A cikk rámutat, hogy vannak olyan általános alapelvek, amelyeket figyelembe véve a jövőben mind ökológiai, mind kulturális szempontból jobb szabályozást lehet kialakítani. A pásztorok legelőkkel és a jószág legelésével kapcsolatos tudásának jobb megértése a kevésbé produktív természetközeli gyepek biodiverzitásának fennmaradása és gazdasági hasznosulása mellett a hagyományos pásztoréletforma innovatív megőrzését is elősegítheti.