Magyarországi idő szerint szerda este 22 óra 48 perckor delel a Nap a Baktérítő fölött, ezt követően megkezdi féléves látszólagos mozgását észak felé. A téli napforduló egyúttal a leghosszabb éjszakát is jelenti, csütörtöktől így újra hosszabbodni kezdenek a nappalok, igaz egyelőre csak néhány másodperccel.

A növekedés üteme a tavaszi (március 20.) napéjegyenlőség felé közeledve egyre nagyobb lesz, attól kezdve pedig a fény kerül majd fölényébe, majd a június 20-i nyári napforduló után a folyamat megfordul. A legkorábbi naplemente egyébként már a téli napfordulót megelőzően, december 11-én bekövetkezett, a legkésőbbi napkeltére viszont egészen január elsejéig várni kell – írja az Időkép.

A jelenség, vagyis a nappalok és éjszakák hosszának változása – miként az évszakok periodikája is – Földünk forgástengelyének dőléséből fakad. A Föld és néhány fok eltéréssel a naprendszer bolygóinak keringési síkját a Nap körül ekliptikának nevezzük, bolygónk dőlésszöge pedig az ekliptika síkjára állított merőlegeshez viszonyítva 23,5 fok.

A Napot kerülgetve ez azt jelenti, hogy az északi féltekén télnek tekintett évszakban a déli pólus „biccent” a csillagunk felé, nyáron pedig az északi: a tavaszi és őszi napéjegyenlőséget leszámítva mindig azon a féltekén hosszabbak a nappalok az éjszakáknál, amelyik épp a „nyári félévben” tartózkodik. A téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól.

Érdekesség, hogy a naplementék időpontjai kezdetben dinamikusabban tolódnak ki, mint a napkeltéké. Január 1. és 31. között például előbbi 39 perccel, utóbbi csak 20 perccel változik.