A portál szerint a korábbiaknál a tudósok sokkal mélyebbre pillantottak az univerzum titkaiba az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory, ESO) chilei teleszkóprendszerével. A kutatók a VLT (Very Large Telescope, nagyon nagy távcső) MUSE (Multi Unit Spectroscopic Explorer) fényspektroszkópos műszerével dolgoztak, és minden eddiginél részletesebb adatokat kaptak az égbolt pici szeletéről, amire 2003-2004-ben a Hubble űrtávcső irányult.

A Hubble Ultra Deep Field (HUDF) a Fornax csillagképben az űr egy kis részéről készült felvétel. A berendezés csaknem négy hónapig exponált, az így befogott fény feltárta, hogy az amúgy üresnek, feketének látszó kis terület körülbelül tízezer galaxist rejt. A HUDF adatai a 13 milliárd évvel ezelőtti állapotot mutatták meg, amilyen 400-800 millió évvel az ősrobbanás után lehetett.

Az  ESO csillagászai a VLT földi távcsővel kutatták a területet: 1600 galaxis fényére tudtak fókuszálni a MUSE spektroszkópos szemével. Elemezték tulajdonságaikat, megmérték távolságukat, és közben 72 új galaxist fedeztek fel. Ezen galaxisok fénye – az úgynevezett Lyman-alfa fény – százszor halványabb, mint az eddigi kutatások során talált távoli galaxisoké. Azt még nem tudják a tudósok, hogy miképp születtek a felfedezett galaxisok csillagai, amik különleges módon a fénynek csupán egy színében ragyognak, és csak a MUSE szemével váltak láthatóvá.

„A MUSE képes valamire, amire a Hubble nem – felbontja a kép minden egyes pontjából érkező fényt összetevőire, megalkotva ezzel azok spektrumát. Ennek segítségével képesek vagyunk az összes galaxis távolságát, színét megmérni, olyanokét is, amik a Hubble számára láthatatlanok” – magyarázta Roland Bacon, a lyoni asztrofizikai kutatóközpont csillagásza.