A kutatócsoportunk arra keresi a választ, hogy a tájrekonstrukció területén született rengeteg elméleti kutatás hogyan segítheti a gyakorlati beavatkozások sikerességét

– tudatta Török Péter.

Hozzátette: számos olyan probléma van a tájrekonstrukcióban, amelyeknél szükség van az elméleti oldal segítségére. Például az elméleti ökológiai modellek segítségével meg kell becsülnünk azt, hogy mi az a távolság, ahonnan a természetes állapotokat jelző fajok be tudnak települni egy területre, vagy azt, hogy melyek azok a fajok, amelyek egy technikai rekonstrukciós beavatkozás során hatékonyan meg tudnak telepedni egy területen.

„Ezek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a technikai módszerek költségei csökkenjenek vagy akár teljesen kiválthatók legyenek a spontán regenerációs módszerekkel” - mondta a kutatócsoport vezetője.

Elmondta, hogy

az elmúlt évszázadban a természetközeli állapotú élőhelyek kiterjedése nagyon drasztikusan csökkent.

Pedig ezek nagyon sok dologhoz járulhatnak hozzá pozitívan: például a mezőgazdaságban a megporzást segítik, esztétikailag, tájképileg gyönyörködtetik az embereket, a biológiai védekezésben is fontos szerepet játszhatnak, és az ott élő fajok megőrzésében is kiemelt fontosságúak.

„A kis megmaradt fragmentumok közelében található mezőgazdasági, ipari területeken zajló rekonstrukciós beavatkozások

célja, hogy a korábban nagyobb kiterjedésű természetes élőhelyfoltok területét növeljék, illetve megőrizzék”

- közölte Török Péter.

Hozzátette: országszerte nemzeti parkokban vagy védett területek közelében lehet ilyen területekkel találkozni.

A természetes élőhelyek helyreállítását nehezíti az, hogy rendelkezni kell olyan jó állapotú referencia-élőhelyekkel, amelyek mintaként szolgálhatnak egy helyreállításban.

Másrészt a mezőgazdasági területnek megváltozik a szerkezete, tápanyagtartalma, vízgazdálkodása, és hiányoznak onnan azok a kulcsfajok, amelyek segíthetik a helyreállítást

– sorolta a nehézségeket Török Péter.

„Ilyenkor egy technikai jellegű gyeprekonstrukcióra van szükség. Ennek feltétele, hogy rendelkezzünk olyan magforrásokkal, ahonnan például az adott tájra jellemző növényfajok be tudnak települni, és a meglévő gyepfoltokban élő állatfajok akár spontán módon, akár segítséggel is betelepülhetnek” - magyarázta a kutatócsoport vezetője.

Török Péter közölte: ahhoz, hogy egy terület gyepfüvek által meghatározott területté váljon, az eddigi tapasztalatok alapján 10-15 év is elegendő lehet, ám

ahhoz, hogy egy gyepterület teljesen helyreálljon, azaz a terület összetétele és megjelenése is gyephez hasonlatos legyen, becslések szerint 180-200 év is kell.