Kun Miklós hozzátette: érdekes forrásra bukkant, amikor azt kutatta, hogy kiket és miért tüntettek ki a Kremlben a forradalom kitörése után. Így találta meg azoknak a tábornokoknak és belügyeseknek az életrajzát és fényképét, akik ebben részt vettek. A történész felhívta a figyelmet arra, hogy a szovjetek hét, úgynevezett operatív körzetre osztották fel az országot, és ilyen elosztásban irányították az eseményeket.

A történész az MTI-nek a helyszínen elmondta: számos olyan pontja van az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, amelyről Szerbiában beszélni lehet. Ilyen téma Magyarország, Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolata is.

"1956 nyarán az akkori szocialista Magyarország próbált Moszkva nyomására minél közelebb kerülni az akkori Jugoszláviához és Josip Broz Tito elnökhöz" - emelte ki Kun Miklós, hozzátette azonban, hogy ez nem nagyon sikerült, mert Tito "gyűlölte" Rákosi Mátyást és Gerő Ernőt. Végül javult a helyzet, és a forradalom is azért tudott könnyen kitörni, mert Gerő Ernő vezetésével népes küldöttség utazott Jugoszláviába, és onnan csak október 23-án érkeztek vissza Budapestre - magyarázta a történész.

Tito azt hitte, hogy az egész régiónak diktálhat, és ő lehet szinte egész Kelet-Európa ura, amivel egy egész tömb jöhet létre. A forradalom mértékét látva azonban megijedt, mert rájött, hogy az már túlszárnyalta az elképzeléseket, és "nem egy Tito-barát reformkommunista világ jön Magyarországra, hanem a magyar nemzet kezd feltámadni". Mivel Tito megijedt, nagyon szívesen fogadta titokban az Adriai-tengerben található Brioni szigetén Nyikita Hruscsov és Georgij Malenkov szovjet vezetőket, akivel megállapodtak abban, hogy Kádár János vezetésével bábkormány alakul Magyarországon, a jugoszlávok pedig megpróbálják Nagy Imre miniszterelnököt "kiiktatni a politikai eseményekből", ezért becsalták a jugoszláv nagykövetségre azzal az indoklással, hogy ott menedékjogot biztosítanak számára.

Később már nem egyezett a szovjetek és a jugoszlávok megítélése a magyarországi eseményekről, de akkor már a szovjetek megszállták Magyarországot.

Nem lehet szenvtelenül beszélni 1956-ról - tette hozzá Kun Miklós, majd felhívta a figyelmet arra, hogy jelentős megtorlás követte a forradalom leverését, és nemcsak Magyarországon, hanem Jugoszláviában és Romániában is.

Ehhez kapcsolódóan hangsúlyozta előadásában Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész, hogy ilyen mértékű megtorlás korábban soha nem fordult elő. Az 1848-1849-es forradalom, a Tanácsköztársaság leverése és a második világháború utáni megtorlások során összesen nem végeztek ki annyi embert, mint az 1956-os forradalmat követően - magyarázta.

Az egész társadalom szemben állt Kádár Jánosékkal, ezért ezzel a megtorlással akartak példát statuálni. Több száz embert kivégeztek - 229 halálos ítéletről lehet tudni -, több mint 26 ezer embert bebörtönöztek, kétszázezer ember elüldöztek, és úgy gondolták, ezzel elérik, hogy az embereknek többé ne jusson eszükbe az ellenállás vagy hogy ezzel a rendszerrel szemben bármit is lehet tenni. Közrejátszott az is, hogy Kádár Jánosék szerint 1945 után nem történt meg a kellő mértékű tisztogatás - magyarázta.

Forró Lajos történész pedig kiemelte, hogy az 1956-os forradalom voltaképpen Szegeden kezdődött, de erről kevesen tudnak. 1956. október 16-án a diákok nagygyűlést tartottak, és ott már elhangzottak azok a politikai követelések, amelyek később Budapesten is megjelentek.