Ha a csillagászatban valamilyen különleges dolog – mondjuk egy gammasugárkitörés vagy egy szupernova-robbanás játszódik le az égbolton, előfordulhat, hogy észre sem vesszük, mert akkor pont nem oda néznek a távcsöveink. Ezen képes segíteni az az új robottávcső-rendszer, amelynek műszereit európai uniós pénzből Piszkéstetőn és Baján állítják üzembe magyar kutatók.
A projektünk során két új robotizált, automata működésre képes csillagászati távcsövet vásárolunk, és szerelünk össze. A távcsövek tükörátmérője 80 centiméteres lesz, és kimondottan automatizált, számítógép-vezérlésre lesznek képesek, aminek segítségével viszonylag gyors lefolyású égi jelenségeket, úgynevezett tranziens folyamatokat fogunk majd tanulmányozni.
Az automata működést hangsúlyozta. Miért fontos ez?
Nagyon fontos, hogy a minél nagyobb mennyiségű és minél gyorsabban végrehajtható adatgyűjtést lehetőleg az emberi beavatkozástól minél inkább mentesítsük. A csillagászatban persze mindez nagyon nehéz, mert a csillagászati távcsövek, amik a világban üzemelnek, nagyon jelentős része mind a mai napig úgy működik, hogy valamilyen kezelő embernek ott kell lennie, és neki kell folyamatosan működtetnie, felügyelnie a különböző mérési folyamatokat.
A mi műszereink kisebb kategóriájúnak minősülnek, és pont ezek a kisebb műszerek alkalmassá tehetők arra, hogy lényegében az emberi erőforrást ne kelljen igénybe venni ahhoz, hogy működni tudjanak. Így a projektben dolgozó kutatók energiája nem az adatgyűjtésre és a mechanikus ismételhető folyamatokra megy el, hanem tényleg a kutatásra és az adatok értelmezésével tudnak foglalkozni.
Hová kerül majd ez a két távcső?
Két magyarországi csillagvizsgálóban fogjuk őket elhelyezni: az egyik a Magyar Tudományos Akadémia piszkéstetői obszervatóriumába fog kerülni a Mátrában, ahol már van több más távcső is. A másik pedig a Szegedi Tudományegyetem bajai csillagvizsgálójába.
Úgy tudom, hogy a régióban is komoly fejlesztésnek számít ez a két távcső.
Az európai régióban nem is a távcsövek száma a kevés, hanem az általunk tanulmányozni kívánt tranziens objektumok megfigyelésére alkalmas műszer a hiánycikk. Ilyen szempontból
a mi rendszerünk hiánypótló lesz.
A viszonylag rövid idő alatt lejátszódó égi jelenségeknél nagyon fontos az, hogy a Földön éppen hol van éjszaka, és ott milyen megfigyeléseket lehet végezni. Ilyen szempontból a nemzetközi tranziens kutatásokban ez egy jelentős tényező lehet.
A gyakorlatban mire tudják majd használni a távcsöveket?
Ez jellegét tekintve felfedező alapkutatás, olyanfajta fizikai jelenségeket vizsgál, amelyek a földi körülményekhez képest nagyon eltérő módon és nagyon eltérő körülmények között mennek végbe. Ezekről a folyamatokról viszonylag keveset tudunk, így ezeknek a tanulmányozása jelenleg nemzetközi szinten is a csillagász-asztrofizikus közösségnek az egyik kiemelt területe.
Elegendő csak a gravitációs hullámok felfedezésére gondolni.
Ezek észlelése konkrétan egy ilyen rövid idejű tranziens folyamatnak, két nagy tömegű fekete lyuknak az összeolvadásával volt kapcsolatos.
Minden ilyen jelenségnek a kutatása új távlatokat jelenthet a fizika és az asztrofizika számára.
Mikor vehetik birtokba a két új távcsövet?
A terveink szerint 2018 végére üzemképes lesz az új robottávcső-rendszerünk, és elkezdhetjük a rendszeres méréseket.
Megismerhető az univerzum, feltérképezhető a világegyetem?
Természetesen azon vagyunk, hogy minél inkább az legyen. De kétséges az, hogy valaha is teljes egészében átláthassuk. Hiszen elképesztő nagyságú térről van szó.
Emberi ésszel szinte felfoghatatlan az a sok milliárd fényév, amekkora távolságokról beszélünk és az a hihetetlen változatosság, amelyek az univerzumban végbemennek.
Minél többet látunk ezekből, annál inkább az az érzése az embernek, hogy elképzelhető, hogy még mindig csak a jéghegy csúcsát látjuk, és abból próbáljuk kitalálni, hogy a víz alatt mennyi van.