„Körülbelül huszonöt év utazásainak eredményét láthatják a látogatók a kiállításon. Mint egyetemi oktató szerveztem 1991-ben az első tudományos kutató expedíciót a kenyai Elgon-hegy 300 méteren fekvő köderdő-zónájába” - idézte fel a Magyar Természetfotósok Szövetségének alelnöke, aki azóta már számos alkalommal jártam a Világ különböző köderdeiben Ázsiától Közép-Amerikáig.

Magyarázatként hozzátette: a köderdő a trópusi esőerdő egy változata, az esőerdők hegyi típusa.

„Az ilyen fotós túrákon nyakamba veszem a teljes fotós felszerelésemet, és az erdőben ösvényeken, járható utakon megyek, és amit találok, azt lefotózom. De mindig van valamilyen előre eltervezett célom is: például madarakat szeretnék fotózni, rovarokat, színes bogarakat, lepkéket, vagy békákat” - mesélte Fodor Ferenc.

Az ELTE növényfiziológusa elmondta, hogy évek óta szeretne kis nyílméreg békákat lefotózni Közép- és Dél-Amerikában. Ám sajnos a békáknak az utóbbi években tapasztalt kipusztulása és az időjárási viszonyok ez ellen hatottak.

„A legutóbbi utam például Costa Ricában volt, egy hete jöttem onnan haza. Ott

a négy hónappal ezelőtt pusztító hurrikán gyakorlatilag megtizedelte az erdőket,

és minden ropogott a szárazságtól. Ilyen körülmények között pedig békákkal alig lehet találkozni” - számolt be élményeiről a Magyar Természetfotósok Szövetségének alelnöke.

Fodor Ferenc elmondta azt is, hogy az esőerdőben talán a legkönnyebb majmokat fotózni. Ám ez gyakran azt is jelenti, hogy a profi fotózás előre kiépített helyeken vagy menhelyeken történik, ahol sok majom van jelen egyszerre és közel lehet hozzájuk jutni.

„A kiállításon egyetlen olyan kép sincs, amely ilyen helyen készült volna, kizárólag olyanok, amelyeket az erdőben sétálva készítettem, vagy például

a borneói Kinabatangan-folyón csónakból figyeltük, hogy vannak-e a lombokban vadon élő majmok.

Így makákókat, orangutánokat, nagyorrúmajmokat és csuklyásmajmokat is fotóztam, amelyek a kiállításon láthatók” - mesélte az ELTE növényfiziológusa.