Ian Garrick-Bethell, a Santa Cruzban lévő Kaliforniai Egyetem munkatársa és csoportja kiszámolta, milyen hatása lehetett a korai Hold alakjára a rotációs és az árapályerőnek.

A Nature című szaklapban bemutatott tanulmányukszerint saját forgása és a Föld árapályereje okozta a Hold citromalakját. Az alakváltozás akkor következett be, amikor az égitest vékony külső kérge alatt még többnyire folyékony volt. A Földdel való interakció hatására pedig enyhén elmozdult saját tengelyén.

"A Földről, a Marsról és más égitestekről tudjuk, hogy alakjukat saját tengelyük körüli forgásuk idézte elő. Ha egy vízzel töltött ballont elkezdünk pörgetni, az egyenlítőjénél kezd kidomborodni, ehhez hasonló a jelenséget tapasztalhatunk a Föld esetében is" - fejtette ki Garrick-Bethell.

A szakértő szerint ez azonban nem ad teljes magyarázatot a Hold "meglepően torz" alakjára. "Nagyon lassan forog és nagyon távol van a Földtől ahhoz, hogy a mai árapályerő idézze elő a formáját" - véli a kutató.

Garrick-Bethell magyarázata szerint négymilliárd évvel ezelőtt, amikor a Hold a korai Föld és egy bolygószerű égitest monumentális összeütközése során keletkezett törmelékből létrejött, még sokkal közelebb volt a Földhöz, tehát erősebben hatott rá az árapályerő. Ráadásul maga a Hold is sokkal gyorsabban forgott akkoriban.

Árapály-jelenséget minden egymáshoz közeli égitest gyakorol egymásra. Árapálynak, más szóval tengerjárásnak hívjuk a tengerek vízszintjének a közeli égitestek gravitációs hatása következtében fellépő ingadozását. A gravitációs vonzás okozta jelenség nemcsak a vizeken mutatható ki, hanem a szárazföldön is. Természetesen utóbbi esetekben a jelenség amplitúdója sokkal kisebb, mint a tengereken, ezért korántsem olyan könnyen megfigyelhető. A szárazföldön mérhető árapály jelenséget szilárd tengerjárásnak nevezi a tudomány. Mivel a gravitációs hatás kölcsönös, ezért árapály jelenség a Holdon is fellép. Bár a szilárd felszínen ez nem látható, száraz tengerjárásként mérésekkel kimutatható.

A kutató szerint számos érdekes dolog történhetett, amikor a Hold még nagyon forró volt és így könnyen változott az alakja. Amikor kialakult, folyékony kőzet volt. Lehűlve külső kérge megszilárdult, és ezen a sűrű óceánon úszott. A Föld gravitációs ereje pedig árapályt idézett elő a Holdon, ami "húzni-vonni kezdte azt a vékony külső kérget", így befolyásolva alakját.

A kaliforniai kutatócsapat szerint ez az eddigi legjobb elmélet, ami magyarázatul szolgál a Hold különös alakjára.