A Jeges-tenger fenekén hatalmas mennyiségű metán rejlik. A szakértők amiatt aggódnak, hogy a talajrétegek olvadása révén felszabadul a metán és felgyorsítja a felmelegedést - a metán ugyanis a szén-dioxidnál hússzor erősebb üvegházhatású gáz. A gáz buborékok formájában felszáll, feloldódik a vízben, vagy a víz felszínéről a légkörbe jut. Minél gyorsabban emelkednek fel a buborékok, annál kevesebb metánt bont le a tenger.

Natalia Shakhova, a Fairbanksban lévő Alaszkai Egyetem munkatársa kutatócsoportjával a Kelet-szibériai-tengerben, a Jeges-tenger Oroszország északkeleti partjai mentén lévő peremtengerében végzett méréseket. A terület, ahol az átlag vízmélység ötven méter alatt van, metánban gazdag. A tudósok akusztikai vizsgálatokkal mérték a vízben felszálló buborékokat: a metán értékét a vízben és a felszínén is elemezték. Különös figyelmet szenteltek a viharok számának, amelyek a régiót akár évente hetven napon át is uralják.

A tengerfenék alatti üledékbe is lefúrtak 57 méteres mélységben. A tengerfenék szintjén a hőmérséklet mínusz 1,8-0 Celsius fok között van, és a sótartalom miatt nem fagy meg az üledék.

A szakértők megállapították, hogy közvetlenül a viharok után lényegesen több metánbuborék éri el a víz felszínét. Méréseik alapján az alaszkai tudósok úgy becsülik, hogy a Kelet-szibériai-selftengerből évente 17 megatonna metán jut az atmoszférába - lényegesen több, mint azt eddig feltételezték. Ez ráadásul csak egy elég visszafogott becslés - írják a kutatók a Nature Geoscience című szaklapban megjelent tanulmányukban.

Shakhova és munkatársai szerint a víz felmelegedése, a jégtakaró eltűnése és a gyakoribbá váló viharok gyorsítják a tenger metánkibocsátását. Korábbi kutatások arra is rávilágítottak, hogy a földrengések is növelik a kibocsátott metán mennyiségét. A part menti területeken a víz alsóbb rétegeinek hőmérséklete 14 éven belül 0,5 Celsius-fokkal, nyáron akár több mint egy Celsius-fokkal megemelkedik a tudósok becslése szerint - olvasható a Der Spiegel német hetilap online kiadásában.