A Földön valaha élt legnagyobb élőlény a hosszú nyakú, hosszú farkú dinoszauruszfaj, a szauropoda volt. E növényevő nyakának hossza elérte a 15 métert, azaz hatszor akkora volt, mint a jelenlegi leghosszabb nyakú állat, a zsiráf nyaka, és ötször olyan hosszú, mint bármely más, a Földön valaha élt állatfajé.

A ma élő állatok között a felnőtt zsiráfbikának van a leghosszabb nyaka, amely akár 2,4 méterre is megnőhet. Más ma élő állatnál ennek fele a lehetséges nyakhossz, például a strucc nyaka elérheti az egy métert.

Az angliai Bristoli Egyetem kutatói - összehasonlítva a szauropodák anatómiáját a dinoszauruszok legközelebbi jelenleg is élő rokonaival, a madarakéval és a krokodilokéval - annak jártak utána, hogy miért fejlődött ki ilyen hosszú nyak a dinoszauruszoknál.

Michael Taylor vezette kutatócsoport úgy találta, hogy a szauropodák nyaka számos jellegzetességgel bír. Ezek egyike, hogy ezen állatok nyakának 60 százalékát levegő alkotja. Csontjaiknak egy része ugyanolyan könnyű, mint a madarak csontjai. Az izmok, inak, ínszalagok oly módon helyezkednek el a nyakcsigolyák körül, ami segíti az egyensúly megteremtését, és sokkal hatékonyabbá teszi a nyak mozgását. Ráadásul a dinoszaurusz hatalmas törzse és négy lába szintén a nyak stabilitásának megteremtését segítette, szemben például a zsiráffal, amelynek relatívan kicsi a törzse, illetve a struccal, amely két lábon fut - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.

A szauropodáknak rengeteg - 19 - nyakcsigolyájuk van, ellentétben a mostani összes emlőssel, amelyeknél nem több mint hét fejlődött ki, és ez korlátozza a nyak méretének a kifejlődését (kivételt képez a lamantin.)

A szauropodáknak ráadásul kicsi, könnyen alátámasztott fejük volt. Ezek a dinoszauruszok nem rágták meg az élelmet, és ezért nem volt szükség pofára sem, hogy a szájukban tárolhassák az ennivalót: egyszerűen lenyelték azt, amit bekaptak, majd a gyomruk lebontotta a táplálékot.

A szakemberek feltételezik, hogy a szauropodák - és más dinoszauruszok - a madarakhoz hasonlóan vették a levegőt, azaz a friss levegő szüntelenül áramlott a tüdejükbe, ahelyett, hogy az emlősökhöz hasonlóan beszívták és kifújták volna a levegőt. Ez segítette őket abban, hogy az életfontosságú oxigén a hosszú nyakon át a tüdőbe jusson.

A szakemberek három elmélettel magyarázzák, hogy miért fejlődött ki az őslényeknél ilyen hosszú nyak. Az egyik szerint azért, hogy a mai zsiráfhoz hasonlóan képesek legyenek a lombkoronát legelni. A másik szerint arra használták nyakukat, hogy a libákhoz hasonlóan lépésről lépésre legeljenek a hatalmas mezőkön. A tudósok lehetségesnek tartják azt is, hogy a hosszú nyak a szexuális vonzerő miatt volt szükség, ám Taylorék nem találtak erre bizonyítékot.

A tanulmány a kutatók a PeerJ című tudományos szakfolyóirat februári számában tették közzé.