A mintegy félszáz előadó magyar és európai esettanulmányokban igyekszik megvonni a bűnbakká kikiáltott személyiségek és csoportok tevékenységének mérlegét, a legújabb kutatási eredmények alapján szólni szerepükről, hibáikról, felelősségükről, és legalább ilyen fontos, hogy magának a bűnbakképzésnek a mechanizmusát kíséreljék meg feltárni - mondta a konferenciát szervező Magyar Történelmi Társulat főtitkára, az Akadémia Bölcsészettudományi Központ Történettudományi Intézetének helyettes vezetője az MTI-nek.

Pók Attila emlékeztetett: a magyar történelem klasszikus bűnbakja Szapolyai János, aki a közvélekedés szerint "lekéste" a mohácsi csatát, és részese volt a középkori magyar nagyhatalom széthullásának; Thököly Imre, aki a XVII. század végén a törököt kiűző Habsburgokkal került szembe, és ezzel úgymond megnyitotta a "rossz oldalra" álló magyar politikusok hosszú sorát; Kun Béla, a Tanácsköztársaság vezetője, aki Trianon fő felelősévé magasodott fel Károlyi Mihály gróffal, az elvesztett első világháború utáni őszirózsás forradalom tétovaságáért, naivságáért vádolt szereplőjével együtt; és Szálasi Ferenc nemzetvezető, akinek a vészkorszak minden bűnét - és ezzel együtt a felelősséget is - egyedül kellene hordoznia. A történelmi személyek mellé fölsorakoznak az etnikai, vallási, foglalkozási vagy más alapon bűnbakká tett embercsoportok, zsidók és más kisebbségek, csendőrök, vagy a Horthy-korszak katonatisztjei, kulákok, legújabban pedig az ügynökök.

A szakember kifejtette: amikor a közösséget ért kudarc, tragédia racionális feldolgozása, kibeszélése valamiért elmarad, akkor válik szükségessé a bűnbakképzés, amelynek célja, hogy közérthető magyarázattal szolgáljon a történtekre, megszemélyesítse a negatív erőket, áthárítsa a felelősséget és segítsen feldolgozni a tömegek számára a traumát. Miután ezekben a helyzetekben gyakran meggyengül a közösség összetartó ereje, a vezetők számára a közösség újraegyesítésének folyamatában is jó szolgálatot tehet egy mozgósító és magyarázó erejű ellenségkép - mutatott rá.

A szó szoros értelmében vett bűnbak szerepe már a bibliai időkben az volt, hogy a közösség rituálé keretében jelképesen ráruházta a bűnt, és ezáltal megtisztulhatott. A modernkori bűnbakképzés egyik fontos eleme, hogy a kiszemelt egyént vagy embercsoportot a bűnbakkeresők ténylegesen bűnösnek tartják. A szerepet akkor töltheti be sikeresen a bűnbak, ha jól azonosítható és az átlagtól eltérő: híres, gazdag, befolyásos vagy éppen ellenkezőleg, háttérbe szorított, sértett, üldözött. Ehhez párosulhat, hogy a bűnbaknak valóban van valamilyen felelőssége a közösséget ért tragédiában. A helyzetet tudományos igénnyel elemző számára azonban nyilvánvaló, hogy a történelem menete sokkal bonyolultabb annál, semhogy egy ember, vagy akár embercsoport nyakába lehetne varrni kedvezőtlen alakulását - mondta Pók Attila.

Rámutatott: a folyamat nélkülözhetetlen szereplői azok, akik a bűnbak históriáját hihető, népszerű formában elő tudják adni a sokaságnak, és fontos az is, hogy az adott közösséget újra és újra olyan sikertelenségek érjék, amelyek miatt szükség van az efféle tömeges lélekgyógyításra és közösségépítésre. A magukat vesztesnek érzők, a sorsuk rosszabbra fordulását, és az emiatti esetleges felelősségüket feldolgozni képtelenek körében ilyenkor megindulhat a bűnbakkeresés.

Pók Attila kiemelte: ezeket a tömeglélektani folyamatokat a politika nemegyszer alakítja, használja, sőt fel is erősíti, ami érthető, hiszen egy nemzeti traumára a közösség vezetői nem reagálhatnak azzal, hogy bizottságot állítanak fel, amely évek múlva előáll a tudományos magyarázattal. Ennek nincs integráló, mozgósító ereje a közösség számára. Az ilyen helyzetekben a talpra álláshoz valóban nélkülözhetetlen a politikusok, ideológusok gyors válasza az aktuális problémákra, ráadásul az emberek az összetett problémákra is a legegyszerűbb magyarázatokat várják - mutatott rá.

A baj ott kezdődik, ha a politika leegyszerűsített válaszai már köszönő viszonyban sincsenek a valósággal - tette hozzá. Az indulatvezérelt közbeszéd és a hisztériakeltés hosszabb távon nehezíti azt, hogy a közösség tanuljon hibáiból, fejlődjön önismerete. Amikor pedig a bajok gyökereinek feltárása alaptalan ellenségkeresésbe, kirekesztésbe, gyűlölködésbe torkollik, az már nemcsak a tisztánlátást zavarja, hanem a bűnbakképzés eredeti céljával, az emberek integrálásával éppen ellentétes tendenciákat is elindít: az elemi együttélési normák, a minimális együttműködés zavaraihoz, végső soron pedig a közösség széthullásához vezethet - fogalmazta meg Pók Attila.

Megjegyezte: az ilyen megközelítés napjainktól sem idegen, és ennek nemcsak az az oka, hogy magyar közgondolkodásban kéznél vannak az ehhez szükséges bevált sémák, hanem az is, hogy egyre több területen és formában tapasztalhatjuk a magyar társadalom különböző csoportjainak frusztráltságát. Sokan értelmezik úgy a helyzetet, hogy benne van a levegőben egy újabb "bűnbakért kiáltó" kudarc, a több mint két évtizeddel ezelőtti rendszerváltás félresiklása - jegyezte meg.

Arra a kérdésre, hogy miért nem szerepelnek a konferencia témái között az elmúlt két évtized ellenségkereső tendenciái, a szakember csak annyit mondott: ehhez még hiányzik a korszak forrásokhoz kötődő történettudományi feldolgozása.

A zánkai konferencián előadást tart többek között Pók Attila, Gyáni Gábor akadémikus, Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, egyetemi tanár, Karsai László egyetemi tanár és Hahner Péter egyetemi docens.