A Smithsonian Intézet ornitológusai egy, a biológiai sokszínűséggel foglalkozó program keretében fésülték át Gabon trópusi erdeit. Itt került a hálójukba egy vörös mellű énekesmadár.

"Amikor először megláttam, mindjárt gyanakodni kezdtem, mert a külseje nem felelt meg egyetlen, az afrikai határozókönyvben szereplő, ilyen termetű madárénak sem - nyilatkozott Brian Schmidt madárszakértő.

A szakember hozzátette: amikor minden nézetből összehasonlította a gyűjteményben szereplő többi fajjal, világossá vált, hogy különleges madárral van dolga.

Genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a csőrvégtől a farkáig 11 centiméter hosszú és 14 gramm tömegű madár önálló fajt képvisel a rendszertanban. Az amerikai ornitológusok olajzöld hátú erdei vörösbegynek nevezték el, és a Stiphrornis pyrrholaemus latin nevet adták neki.

A faj hím egyedeinek a torka és a melle élénk narancsvörös, a hasuk sárga, a hátuk pedig olajzöld. Fejüket fekete tollak díszítik. A tojók színe hasonló, de tompább árnyalatú.

Az Európában honos vörösbegy valamivel nagyobb afrikai rokonánál: átlagos testhossza 14 centiméter, tömege 20-25 gramm.