A Mexikói-öbölben élő, szélesszájú, vörös szemű ördöghal "hümmög" a víz alatt. A halak idegrendszerének vizsgálata a biológusok számára értékes adatokkal szolgál a magasabbrendű szárazföldi állatok, valamint az ember hangképzésének kialakulásával összefüggésben.

Számos állat kommunikál a hangjával: a madarak csicsergése, a béka brekegése, a bálnák dala valószínűleg egyaránt ősi halak idegrendszeri változásaiban gyökerezik. A halak ugyanakkor nem nyelvet vagy magasabbrendű agyi funkciót használnának, hanem csak bizonyos ősi eredetű idegsejteket.

Ez a kezdetleges, több százmillió évvel ezelőtt kialakult rendszer minden vokalizáció alapja. Amerikai kutatók a békahalfélék két, egynél többféle hang kiadásra képes faját, az ördöghalat és a lyukacsoshalat tanulmányozták, mert a hangképzés idegi hátterét ezeknél a legegyszerűbb megfigyelni.

A halak két esetben hallatják a hangjukat: egyrészt párcsalogatásra - ekkor a méhdöngéshez hasonlóan "hümmögnek" -, másrészt pedig "dörmögnek" ívóhelyük védelmekor. Noha a hangképzőrendszer és az idegi háttér felépítése egyszerű, a kutatók megfigyelései szerint mégis teljes mértékben megegyezik a fejlettebb gerincesekével, amiből a vokalizáció korai - közös - eredetére következtetnek.