Először végeztek olyan átfogó kutatást a szakértők, amelynek során azt vizsgálták, milyen árulkodó jelek leplezik le azokat az embereket, akik megpróbálják elrejteni valódi érzelmeiket.

A Dalhousie Egyetem kutatói a hazugságnak nem olyan nyilvánvaló jeleit keresték, mint a ravasz tekintet vagy a homlokon kiütköző izzadságcseppek. Azokat a pillanatokat kutatták, amikor a félrevezetni próbáló ember álarca megreped, és előtűnik a valódi érzelem: az öröm, a szomorúság, az undor vagy a félelem.

"A testbeszéddel ellentétben az arcát senki sem tudja folyamatosan figyelni, vagy a mimikáját minden pillanatban irányítani" - foglalta össze a kutatás eredményét az egyik résztvevő szakértő, Stephen Porter.

A kutatók elemezték például egy kanadai férfi, Michael White mimikáját, aki 2005 nyarán a televízión keresztül kérte az embereket, hogy segítsenek megtalálni várandós feleségét. White három nappal később dühösen közölte a rendőrökkel, hogy maga is beszáll a kutatásba, a hozzá csatlakozó segítőket pedig egyenesen ahhoz az árokhoz vetette, ahol a neje holtteste hevert.

A férfit a bíróság gyilkosságért ítélte el, a kutatók pedig, miután kockáról kockára megvizsgálták nyilatkozatának felvételeik, megállapították: arcán kiütköztek az undor és a düh jelei.

A szakértők azt is vizsgálták, hogy mely érzelmeket lehet könnyebben, illetve nehezebben utánozni. Arra kértek önkénteseket, hogy nézegessenek gusztustalan, ijesztő vagy vidám dolgokat ábrázoló képeket, és reagáljanak rájuk valódi vagy szándékosan más érzelmekkel.

A kifejezett érzelmek "hamisítása" egyik résztvevőnek sem sikerült tökéletesen, és az is kiderült, hogy az örömöt sokkal könnyebb hazugul mutatni, mint az undort vagy a félelmet.