Védtelenül hagyta az idősotthonok lakóit a brit kormány a koronavírus-járvány első hónapjaiban, mert a kórházak működésének fenntartását fontosabbnak tartotta. Erre jutott a brit Covid-vizsgálóbizottság.

A most közzétett jelentés szerint Matt Hancock akkori egészségügyi miniszter állítása, miszerint védőgyűrűt vontak az idősotthonok köré, nem felelt meg a valóságnak. A gyászoló családok keményebben fogalmaztak: „kegyetlen hazugságnak” nevezték a miniszter szavait.

A járvány idején több mint 43 ezren haltak meg a brit idősotthonokban a koronavírussal összefüggésben.

Heather Hallett, a vizsgálatot vezető egykori bíró szerint a kormány és az egészségügyi hatóságok túl későn kezdtek foglalkozni az idősotthonokkal, noha köztudott volt az idősek fokozott veszélyeztetettsége.

A kórházakból olyan betegeket is visszaküldtek az idősotthonokba, akiknél nem tisztázták, hogy fertőzöttek-e. A személyzetnek pedig gyakran megfelelő védőfelszerelése sem volt. Egyes dolgozók festőoverált, esőponcsót, házilag készített maszkot, sőt szemeteszsákokból és ágyneműből összeállított védőruházatot használtak.

A jelentés szerint a hozzátartozók látogatásának korlátozása is súlyos károkat okozott.

Különösen a demenciával élő lakók egészségi állapota romlott, sokan pedig elhagyatottnak érezték magukat. A vizsgálat azt is kifogásolta, hogy egyes újraélesztést mellőző döntéseket az érintettek életkora, fogyatékossága vagy egészségi állapota alapján hoztak meg, egyéni mérlegelés nélkül.

A gyászoló családokat képviselő szervezet szerint a jelentés a brit történelem egyik legsötétebb időszakáról ad számot. A kormány most azt ígéri, hogy a megállapítások alapján cselekvési tervet dolgoz ki, hogy egy újabb járvány esetén ne ismétlődhessenek meg ezek a hibák.

A britekkel szemben Svédország más megközelítést alkalmazott és egy ideig példaként hozták fel. A svéd kormány meghirdette az idősek fokozottabb védelmét, miközben a fiatalabbaknak nagyobb szabadságot adott. Az időspolitika azonban kudarcot vallott:

csak a pandémia első évében 7000 idős ember halt meg, ami 680 halálesetnek felel meg 1 millió lakosra vetítve.

Ráadásul a Covid-halálesetek száma meghaladta az úgynevezett többlethalálozások számát, így az első időszakban Svédország a súlyosabban érintett államok között volt. A svéd vizsgálat az okok között a széttagolt ellátórendszert, a személyzethiányt, a felkészültség hiányát és a késlekedést hozta fel.

Az idősek körében a Covid miatt bekövetkezett halálokra részben, de számszerűen nem bizonyított módon hathatott a társadalmak egy részének a hozzáállása: „minek aggódni és betartani a rendelkezéseket, ha a betegség igazából csak az idősekre veszélyes?”. A Pubmed-en publikált kutatások szerint valóban kialakult egy leegyszerűsítő kép, hogy a Covid főként az időseket sújtja, ami nem olyan súlyos ár a társadalomnak. Viszont számszerűsíteni ezeket az állításokat a kutatók nem tudták.