Vasárnap este kialudt a paralimpiai láng. A francia fővárosban véget értek a játékok, a magyar küldöttség 5 arannyal, 6 ezüsttel és 4 bronzzal zárt.

Még Párizsból értékelt az InfoRádióban Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke. "Csodálatos, extra, felemelő" – e szavakkal illusztrálta az összképet. Szerinte a magyar paralimpiai csapat mind a 39 tagja minden erejét és tudását megfeszítve dolgozott a játékokon, és nagyszerű eredményeket ért el.

"Ez a parasport aranykora, ez a magyar parasport aranycsapata, minden magyar méltán lehet büszke arra, amit elvégeztek a sportolóink itt Párizsban" – folytatta.

Közben már nemcsak az olimpiára, a paralimpiára is egyre nehezebb kijutni, Párizsban már 168 ország parasportolói voltak ott; Tokióban még csak 160 volt ez a szám, Szabó László szerint egy-két ciklus, és zárul az olló.

"Az olimpián 200 környékén van a részt vevő országok száma, a paralimpián 4400 sportoló volt most ott, 85 ország szerzett érmet. Elképesztő verseny van már ebben a világban is, elképesztő konkurencia, egyre nehezebb lesz kijutni, ugyanolyan kvalifikációs szisztémák működnek itt is, mint az olimpián, de hát fölvesszük a kesztyűt, nem adjuk fel. Az a tervünk, hogy ezt a szintet, ezt a tudást, ami megvan nekünk, megtartjuk, sőt növeljük, utol akarjuk érni a világ legjobbjait is" – nyomatékosította.

Hogy mi a paralimpia üzenete az épek felé, arról azt mondta, óvatosan fogalmazna meg ilyet, de talán az összetartozás az.

"Mindannyiunknak felelősségünk van mindannyiunk iránt, és különösen azok iránt, akiknek az élethelyzete olyan, ami magában hordoz nehézségeket. Azért mondom, hogy magában hordoz, mert nem biztos, hogy ezek a nehézségek a lényegi elemei az ő életüknek, és a parasportolók talán azt mutatják meg leginkább, hogy attól, hogy valaki testi vagy értelmi nehézségekkel küzd, még a győztesek oldalán lehet, csak az kell hozzá, hogy a kisebbségi közösség, a fogyatékos közösség összefogjon,

a többségi közösség, a nem fogyatékosok, az épek közössége pedig szeresse, támogassa és tisztelje őket. A játékokon megmutatták a kisebbséghez tartozók, hogy megérdemlik,

a többségi társadalom egyre nagyobb része pedig ott áll mögöttük" – hívta fel a figyelmet.

Mint rámutatott, az önkéntesek közül is sokan voltak maguk fogyatékkal élők, közreműködtek éremátadásoknál például.

"A franciák nagyon sokat dolgoztak azon, hogy a lelátókra, amelyek egyébként csurig tele voltak, sok iskolai, sportegyesületi csoportot, fiatal srácokat, lányokat hozzanak el, hogy ők minél hamarabb, minél fiatalabban lássák, hogy igen, lehet sportolni, lehet nagyszerű, tiszteletreméltó eredményeket elérni fogyatékosként is" – mondta az elnök.

A legnagyobb öröksége a paralimpiai játékoknak szerinte, hogy a fogyatékosság, a fogyatékos lét tisztelete és elismerése ott marad Párizsban, és ott marad a franciák között, és a tévéközvetítéseken keresztül – biztos benne – a magyarok is így tesznek majd.

A feladat ugyanakkor, hogy a mindennapokban is egyre nőjön a fogyatékkal élők iránti elfogadás, mindenkié, a médiáé is: "Ne mástól várjuk el, hogy majd ő elvégezze azt a munkát, amit a fogyatékosok érdekében lehet végezni, hanem nézzük meg, hogy mi mit tehetünk értük."