A férfi kajak egyesek királyszámának döntője után eléggé csalódottnak tűnt, de azért egy bronzéremnek lehet örülni, nem?

Persze, lehet örülni, hiszen egy ilyen erős mezőnyben nagy dolog felállni a dobogó bármelyik fokára. Ezúttal bronzérmes lettem, aminek nagy örülök, de nem tagadom, nagyon elfáradtam. Hosszú éveken keresztül nagyon keményen dolgoztam, keveset pihentem, és rendkívül nehéz volt számomra az 1000 méteres olimpiai döntő.

Közvetlenül a verseny után az egyik nyilatkozatában azt mondta, nem tudja még, hogy folytatja-e a kajakozást. Jutott valamire az elmúlt napokban ezzel kapcsolatban?

Egészen pontosan azt mondtam, hogy szükségem van pár hétre, hogy leülepedjenek bennem az érzések, és utána eldöntöm, hogy folytatom-e. Még nem döntöttem a jövőmről, csak néhány nap telt el a verseny óta.

Most már meg tudja fogalmazni, mi hiányzott ahhoz, hogy megvédje az olimpiai bajnoki címet?

Az erőszintem hiányzott, főleg az utolsó kétszáz méteren. Az állóképességem szerintem kiváló volt, mint mindig. Erről vagyok híres. Rengeteget edzettem, úgyhogy ebben nem lehet hibát találni. Egyszerűen elment az erőm az utolsó kétszáz méteren.

Előzetesen lehetett arra számítani, hogy a cseh Josef Dostál ennyire jó lesz?

Nem számítottam rá, mert nagyon eltűnt az utóbbi időben, az idei Európa-bajnokságon sem vett részt. Nem tudott senki semmit róla. Már régen mutatott ilyen fantasztikus formát. Mindenkit meglepett a mostani teljesítményével és azzal, hogy elsőként ért a célba. Persze tudtuk, hogy egy nagyon profi 1000 méteres versenyzőről van szó, hiszen a 2016-os riói olimpián ezüstérmes lett, és azóta is elért szép eredményeket. De most nagyon meglepte a teljes mezőnyt.

Érzett magán extra nyomást amiatt, hogy a magyar közvélemény az ezüstök és a bronzok után kajak-kenuban leginkább öntől várta az olimpiai bajnoki címet?

Minimális teher biztosan volt rajtam, nyomás viszont nem. Az egy komolyabb, ütősebb dolog, ilyet nem éreztem. Mentálisan nagyon erős versenyzőnek tartom magam, ezért ez a kisebb teher most sem hátráltatott. Sokan várták tőlem és Varga Ádámtól, hogy az egyikünk aranyérmet nyerjen. Ez most nem sikerült, de nem a nyomás vagy a teher miatt nem ment az utolsó kétszáz méter. Egyébként a középfutam és a döntő előtt is nagyon jól éreztem magam, jól indult a reggel, nem ezen múlt.

Azért sokan elcserélnék azt az eredménysort, amivel rendelkezik: Tokióban aranyérem, Párizsban bronzérem.

Ez biztos így van, de én mindig maximalista vagyok, az aranyért mentem Franciaországba. Szerintem minden élsportolónak az olimpiai aranyérem a célja. Kicsit csalódott vagyok, hogy ez most nem jött össze, de mint említettem, ebben most ennyi volt, nagyon elfáradtam.

Akkor most jó néhány hónap pihenés következik, amíg döntést hoz a hogyan továbbról?

Pár hónap pihenés biztosan lesz. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy közben nem mozgok semmit, mert az nagyon nem lenne jó. Én egy sportkedvelő ember vagyok, ha befejezem az élsportot, akkor is az életem szerves részét fogja képezni a sport. Szóval a következő hetekben, hónapokban is biztosan fogok futni, biciklizni, túrázni a hegyekben, azt viszont nem tervezem egy jó ideig, hogy beülök a kajakba.

Júniusban múlt 27 éves. Még beleférhet egy olimpia a pályafutásába, nem?

Abszolút, akár még kettő is. Majd kiderül. Ha úgy döntök, hogy folytatom, akkor megcélzom a következő, Los Angeles-i olimpiát, aztán az életkorom alapján még a 2032-es brisbane-i ötkarikás játékok is beleférhetnek.

Mi szól a folytatás mellett és mi szól ellene?

Mellette az szól, hogy megpróbáljak újból aranyéremért menni, ellene pedig az, hogy nagyon sokat elvesz az életemből az élsport, és eléggé háttérbe szorul a magánéletem. Család, munka, egyéb lehetőségek alapján fogok mérlegelni.

Ez azt jelenti, hogy építi már az élsport utáni civil életét is?

Az én életkoromban már építeni kell, igen. Huszonhét éves vagyok, el kell kezdeni az élsport mellett más témában, célokban is gondolkodni.