Hat sportágban tizenhat sportoló képviselte Magyarországot a milánó-cortinai téli olimpián. Az egyetlen pontszerző helyezést (4. hely) a Pavlova Maria, Sviatchenko Alexei páros szerezte a műkorcsolyázók között. Kiemelhető még Kim Minszok gyorskorcsolyázó 1500 méteren elért hetedik helye, valamint a Moon Wonjun, Major Dominik, Nógrádi Bence, Tiborcz Dániel összeállítású férfi váltó nyolcadik helye a rövid pályás gyorskorcsolyázók mezőnyében. Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a hazaérkezést követően értékelte a szereplést az InfoRádióban.

Első olvasatban és a friss élményeket összegezve melyek a milánó–cortinai téli olimpia legfőbb tanulságai?

A mostani olimpiák már teljesen mások, mint régebben. Nemcsak papíron, hanem most már a gyakorlatban is érezzük azt, hogy az úgynevezett fenntartható olimpia milyen előnyökkel és hátrányokkal jár. Bizonyos hátrányok főleg a csapatokat, a sportolókat érik, hiszen annyira széttagoltan és egymástól messze voltak a létesítmények, hogy ezt is szokni kell mindenféle szempontból, és fel kell rá készülni majd a jövőben is. Szerintem ez a legfontosabb tapasztalat. Aztán majd az egyes sportágak, szakágak sportszakmailag külön-külön levonják a megfelelő következtetéseket a közeljövőben.

Magyar szempontból túlságosan sok sikert nem hozott ez a téli olimpia, már ha a pontszerző helyezésekben mérjük a komolyabb sikereket. A Pavlova Maria, Sviatchenko Alexei műkorcsolyázó páros negyedik helye azonban nagy áttörést jelent, ugye?

1924 óta mindig ott vagyunk a téli olimpiákon, ellentétben a nyári játékokkal, hiszen 1920-ban az első világháború egyik veszteseként, 1984-ben pedig a bojkott miatt nem vehettünk részt a nyári olimpián. A télieken viszont ott voltunk mindig, és képviseltük a hazai színeket. Ez eddig tíz érmet hozott és 19 pontszerző helyet, most pedig megszereztük a 20. pontszerző helyet. Persze tudjuk jól, nem vagyunk egy téli sportnagyhatalom, és nem tudunk versenybe szállni – főleg a havas számokban – azokkal az országokkal, ahol ezek a sportágak hagyományosan nagyon népszerűek. Azt gondolom, hogy a 16 tagú magyar olimpiai csapat önmagához képest a maximumot nyújtotta a milánó–cortinai játékokon, és ez a legtöbb, amit most el lehet mondani erről a szereplésről magyar szemszögből.

Rövid pályás gyorskorcsolyában azért a reményeink szerint a következő évek több sikert hozhatnak. Ahogy megszoktuk a Liu fivérek korszakában, hogy jöttek a jobbnál jobb eredmények, úgy a következő időszakban is lehetnek olyan magyar fiatal tehetségek, akik eredményesek lehetnek. Mire számít? Van-e arra esély, hogy ismét legyen éremesélyesünk akár a következő téli olimpián, a Francia-Alpokban?

Csak a korcsolyázó szövetségre tudok hagyatkozni, hiszen nyilvánvaló, hogy a szakmai munkáért nem a MOB a felelős, és nem is akarunk beleszólni. Amennyire nekem rálátásom van a szakágra, én azt tapasztaltam, hogy ez a fiatal csapat nagyon jól helytállt a mostani olimpián, és bizakodásra ad okot, hogy a korábbi korosztályos versenyeken már nagyon jól szerepeltek. Sajnos a Jászapáti testvérek megsérültek, nem lehettek ott a játékokon, de ennek ellenére többen is elmeneteltek a középfutamokig, voltak B-döntőseink, ez szerintem biztató a jövőre nézve. Ez a csapat fiatal, van hova fejlődni, de azt is kell látni, hogy rengeteget változik a sportág, hiszen Liu Shaolin Sándor ki sem jutott az olimpiára, Liu Shaoang pedig ezúttal nem tudott érmet szerezni, pedig négy évvel ezelőtt még ők domináltak. Sőt, még a 2022-es montreali világbajnokságon is az összes egyéni számban Liu Shaoang lett az első. Elképesztően dinamikusan fejlődik a sportág, folyamatosan jönnek az új arcok és az újabb tehetségek. Bízom benne, hogyha tudjuk növelni itthon a jégfelületeket, aminek alaptényezőnek kell lennie, hogy tudjanak hol edzeni a fiatalok, akkor lehetnek majd pontszerző helyezettjeink, akár érmes reményeink is a következő téli olimpiákon.

Hogyan tekint a MOB elnökeként arra a helyzetre, hogy azért sokan kárörvendően fogadták Liu Shaoang dobogó nélküli szereplését a mostani olimpián?

Nagyon szomorú vagyok ilyenkor, de az az igazság, hogy a kárörvendés a hétköznapi életben is általános. Sajnos vannak olyan emberek, akiknek semmi sem jó, és más kárán nevetnek. Én nem ez a típusú ember vagyok, nagyon tudok szurkolni mindenkinek. Azt gondolom, hogy akkor fogunk még jobb világban élni, ha a körülöttünk lévők boldogok és sikeresek, aminek mindannyian örülünk, nem pedig annak, ha elbuknak mellettünk az emberek. A Liu testvérek rengeteg munkát, alázatot tettek bele a sportba. Bőségesen megszolgálták a bizalmat, kitöltötték nálunk a maguk idejét, és végig fantasztikusan teljesítettek.

Liu Shaoang a téli sportágak legsikeresebb magyar versenyzője a két olimpiai aranyával és a két olimpiai bronzával.

Így van, egy elképesztően sikeres sportolóról beszélünk. Mindig mindenhol hangsúlyozom, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság soha nem fogja cserben hagyni az olimpikonjait. Nekünk az a dolgunk, hogy akkor is, amikor esetleg már nem magyar színekben versenyeznek, vagy már nem rájuk irányul a reflektorfény, akkor is gondoskodjunk róluk és segítsük az életüket. A kárörvendőknek pedig azt üzenem, mindenkinek nyitva van a lehetőség arra, hogy kijusson olimpiára. Hajrá, rajta!

A norvégok vitték a prímet a milánó–cortinai téli olimpián: 18 arannyal, 12 ezüsttel és 11 bronzzal zárták a játékokat. Nyilván nem ők számítanak mércének, de a magyaroknak évtizedes távlatban mely sportágakban lehet érdemi esélyük a felzárkózásra?

Szerintem a realitásokat figyelembe véve az alpesi síszámokban, a havas sportágakban nincs esélyünk. Ezt be kell vallani.

Hiába áltatjuk magunkat, nem fogunk nagy sikereket elérni. Beszélgettem alpesi síző olimpikonunkkal, Tóth Zitával, akinek a szülei arra áldozták a pénzüket, energiájukat, hogy Ausztriában és Svájcban készülhessen, illetve tanulhasson a lányuk. Ha valaki ilyen helyeken, az ottani rendszer szerint készül, akkor viszonylag jó eredményt tud elérni nemzetközi szinten is, de természetesen például az osztrákok vagy a svájciak nem közelíthetők meg.

A jeges sportágakban viszont előrébb lehet lépni. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy még több jégfelület létesüljön az országban.

A Pavlova Maria, Sviatchenko Alexei műkorcsolyázó páros sikere láttán óriási az érdeklődés a sportág iránt a fiatalok körében. Nem szabad megfeledkezni a jégkorongról sem. Női válogatottunk majdnem kijutott az olimpiára, és a férfiak is rendre jól szerepelnek, ahhoz képest, amilyen lehetőségek vannak idehaza. Összességében tehát a short trackre, a műkorcsolyára és a jégkorongra kell fókuszálnunk, de én még idevenném a curlinget is, mert ha lesz elég jégfelületünk, akkor ebben a sportágban is lehet kiugrási lehetőség, illetve még népszerűbbé válhat Magyarországon is. A tévében nagyon sokan szeretik nézni, mert izgalmas és látványos is egyben. Az gondolom, ezekben a sportágakban van sanszunk arra, hogy jó eredményeket érjünk el a jövőben.

A honosítás témája időről időre felmerül egyes nyári és téli sportágakban. Hogyan kezelendő ez a jelenlegi időszakban?

Nem kell ezzel szégyenlősködni, ez világjelenség. Most is, Milánóban is láthattuk, hogy például műkorcsolyában több orosz születésű sportoló állhatott fel a dobogóra más nemzetet képviselve. Több más sportágban is általánossá vált, hogy például orosz vagy fehérorosz versenyzőket honosítanak. Én nem tudom őket hibáztatni, mert elképzelhető, hogy ez életük lehetősége. Egy sportoló életében ugyanis nem sok olimpia adatik meg, így minden adódó lehetőséget érdemes megragadni. Sok-sok csúcsformában lévő sportoló van világszerte, és bizony rengeteg ország kínál versenyzési lehetőséget az ilyen top sportolóknak azt kérve tőlük, hogy váltsanak országot. Sajnálom, hogy emiatt egyes sportolókat diszkrimináció ér. Jómagam is szenvedtem amiatt, hogy nem indulhattam az 1984-es olimpián. Természetesen minden szövetségre rá van bízva, hogy miben gondolkodik, szeretne-e honosítani. Egy biztos: az érintett sportolók akkor hasznosak számunkra, hogyha a sikeres versenyzés mellett utat tudnak mutatni az utánpótlásnak. Ha jó edzőpartnerek, igazi példaképek is lesznek, akkor mindenféleképpen üdvözítő a honosítás, de nagyon fontos, hogy ezek a sportolók a magyar közegben készüljenek, és itt mutassák meg, hogyan vezet az út a csúcsra.

(A nyitóképen: a milánó–cortinai téli olimpiáról hazatérő magyar delegáció tagjai a sajtótájékoztató után Budapesten, a Larus Étterem és Rendezvényközpontban 2026. február 23-án. Az első sorban: Brunner Blanca hódeszkás, Végi Diána Laura rövid pályás gyorskorcsolyázó, Pavlova Maria műkorcsolyázó és Somodi Maja rövid pályás gyorskorcsolyázó. A hátsó sorban: Fábián László csapatvezető, a MOB főtitkára, Sviatchenko Alexei műkorcsolyázó, Major Dominik, Nógrádi Bence, Tiborcz Dániel és Moon Wonjun rövid pályás gyorskorcsolyázók és Gyulay Zsolt, a MOB elnöke.)