Az 50 év, 50 meccs-sorozat előző részeit itt olvashatják!

Pep Guardiolától gyerekkori barátja és mentora, Tito Vilanova vette át 2012 nyarán a Barcelona irányítását, aki bajnoki címmel zárta egyetlen vezetőedzői idényét. Rákbetegsége miatti lemondása után az argentin Gerardo „Tata” Martino következett, aki a Spanyol Szuperkupa megnyerésével jól kezdett ugyan a Barça élén, sőt, klubrekordot állított fel azzal, hogy veretlen maradt az első huszonegy mérkőzésén, de aztán az igazán fontos sorozatokat tekintve üres kézzel zárta az idényt. Nem volt meglepő a menesztése, viszont az, hogy két hónappal később ő vehette át a világbajnoki ezüstérmes argentin válogatottat, minden kétséget kizáróan jelzi: Lionel Messi elégedett volt a trénerrel.

Luis „Lucho” Enrique a 2013–2014-es idényben a Celta Vigót dirigálta, az volt az első munkája a spanyol élvonalban. A visszavonulása után előbb a Barcelona második csapatánál dolgozott – ő vette át a gárdát Pep Guardiolától, amikor a korábbi játékostárs előrelépett az első csapathoz –, majd 2011–2012-ben az AS Roma edzője volt. Érkezése kicsit megosztotta a katalán klub szurkolóit, csak kevesen gondolták, hogy olyan idény kezdődik, amelynek sikerei vetélkednek majd a 2008–2009-esével.

A Barcelona megnyerte a spanyol bajnokságot és az országos kupát. A La Ligában a spanyol futball történetének egyik legnagyobb párharcát vívta a Carlo Ancelotti által dirigált Real Madriddal, a katalánok 94 pontot és 110 gólt, a „madridisták” 92 pontot és 118 gólt szereztek az idényben. A Barça az első nyolc fordulóban 22 pontot szerezve rajtolt, Claudio Bravo, az idény előtt szerződtetett chilei kapus egyetlen gólt sem kapott. Ám október 25-én a Real Madrid 3-1-re megnyerte a bajnoki szezon első El Clásicóját. A Barcelona elveszítette magabiztosságát, kikapott a Celtától is – de utána veretlen maradt az esztendő végéig.

Újévkor még a Real Madrid állt jobban, noha egy mérkőzéssel kevesebbet játszott, négypontos előnyre tett szert. Ez volt az az időszak, amelyben Luís Enrique fegyelmezési szándékkal a kispadra ültette Lionel Messit. Nem volt nyugodt az élet a Camp Nouban, a klub elveszítette a jogi csatát a FIFA-val az átigazolási ügyek miatt büntetés kapcsán, aztán a klub menesztette Andoni Zubizarretát, a sportigazgatót, minek hatására lemondott a helyettese, Carles Puyol is. Mindezek hatására a megbízott elnök, Josep María Bartomeu előrehozott választásokat írt ki az elnöki posztért a nyárra.

A bajban erősödött a csapat egysége. A Barcelona egymás után hozta, mégpedig nagy gólkülönbséggel a mérkőzéseit, sőt márciusban a Camp Nouban megnyerte a tavaszi El Clásicót. A San Sebastianban, az első 2015-ös fordulóban a Real Sociedadtól elszenvedett váratlan vereség után a gárda a következő húsz bajnoki mérkőzéséből tizennyolcat megnyert. Méghozzá nem is akármilyen játékkal.

A futballtörténelemben ritkaság – mi több, addig példátlan volt –, hogy a kor legjobb argentin, brazil és uruguayi csatára egy klubban játsszon. Luís Suárez a 2014-es világbajnokság után kapott eltiltása miatt csak az októberi, a Bernabéuban rendezett El Clásicón mutatkozhatott be a csapatban bajnoki mérkőzésen, ám az összeszokás hónapjai után fantasztikus formában játszott a trió. A teljes bajnoki idényben Lionel Messi 43, Neymar 22, a később bekapcsolódó Suárez 16 gólt szerzett.

A Barcelona hívei úgy gondolták, az idény csak a Bajnokok Ligája megnyerésével lehet teljes. Minden idők egyik legerősebb Barcelonája lenyűgözően menetelt a „királykategóriában” is, a Paris Saint-Germain, az Ajax és az APOEL Nicosia előtt megnyerte a csoportját, majd az egyenes kieséses szakaszban a Manchester Cityt, az újra megkapott PSG-t és végül a Bayern Münchent ejtette ki. Az első kettőt kettős győzelemmel, a bajorok ellen a 3-0-ra megnyert hazai meccs után 5-3-s összesítéssel.

A döntőben következett a Juventus, amely a Borussia Dortmund és az AS Monaco után megfosztotta a Real Madridot a címvédés lehetőségétől.

A berlini Olympiastadionban a Barça a legerősebb tizenegyével kezdhetett. Mindez azt jelentette, hogy Marc-André ter-Stegen védett, mivel Luis Enrique a bajnokságban a chilei Claudio Bravót, ellenben a kupamérkőzéseken a fiatal német kapust szerepeltette. Kezdett Ivan Rakitić is, emiatt a veterán, 150 Bajnokok Ligája-mérkőzést számláló Xavi csak a kispadra ült le – de akkoriban már ez volt a megszokott. Ráadásul a katalánok szempontjából remek volt, hogy a horvát középpályás mellett döntött Luís Enrique, hiszen Rakitić a negyedik percben megszerezte a vezetést. A katalánok korábban még soha nem szereztek ilyen gyorsan gólt a Bajnokok Ligája döntőjében.

Sokáig nem született újabb gól, aztán a második félidő tizedik percében a spanyol Álvaro Morata kiegyenlített. Az elődöntőben a Real Madrid ellen mindkét mérkőzésen szerzett gólt, majd a fináléban a Barcelona ellen is termelt egyet. Ám ameddig korábbi klubja ellen ez továbbjutást ért, a döntőt elveszítette a Juve. Morata találata után ismét vezetést szerzett a Barcelona, Lionel Messi lövését Gianluigi Buffon még kiütötte, de aztán Luís Suárez a kapuba küldte a labdát. Tulajdonképpen ez döntötte el a mérkőzést, noha az utolsó akcióból, az utolsó lövéssel Neymar még növelte a gólok számát. Fontos gól volt ez a brazilnak: ezzel a 2014–2015-ös Bajnokok Ligája-idény társgólkirálya lett Lionel Messivel és Cristiano Ronaldóval.

A Barcelona tíz kiíráson belül negyedszer lett a Bajnokok Ligája-győztese, ebben az időszakban nem akadt eredményesebb szereplője a „királykategóriának” (A Juventus ezzel szemben felállított egy szomorú csúcsot: hatodszor veszített a sorozat döntőjében.)

Barcelona ezzel a diadallal a nyolcadik olyan csapat lett, amely triplázni tudott az 1955 óta létező Bajnokcsapatok Európa-kupája/Bajnokok Ligája-sorozatban. Először az 1966–1967-es idényben a skót Celticnek sikerült, majd 1972-ben a Johan Cruyff vezette legendás Ajax vitte véghez ezt a bravúrt. Ezt követően 1988-ban a PSV Eindhoven, majd tizenegy évvel később a Manchester United triplázott. 2009-ben a Barça, 2010-ben az Internazionale, 2013-ban pedig a Bayern München csatlakozott. 2015-ös sikerével a Barcelona lett az első olyan klub, amely kétszer is triplázott.

A döntőben Andrés Iniestát váltó csapatkapitány, Xavi 767. alkalommal lépett pályára a Barcelona színeiben – utoljára. Ám, mint hírlik, lehet, hogy hamarosan visszatér, igaz, már edzőként.