Mindig éremre várjuk a magyar válogatottat. Az olimpia, az egy ennél is nehezebb kérdés, hiszen az elmúlt évszázad már lassan bizonyítja, hogy az olimpiákon mindig nagyon jól és eredményesen szerepelünk, de az első hely igazából az alapelvárás. Úgyhogy oda kell, hogy eljussunk ebben az elkövetkezendő két évben, hogy nyugodtan kijelenthetjük majd az indulás előtt, hogy mi igenis az aranyéremért indulunk. És ennek reális esélye is meglegyen.

Most meglenne? Tudom, teoretikus a kérdés, hogy holnap lenne az olimpia, de így az olimpiai ciklus első felének tapasztalatai alapján hogy érzi?

Ez a négy év nem egy folyamatosan felfelé ívelő folyamat. Látjuk azt, hogy rögtön egy világbajnoki győzelemmel kezdtük, és aztán a következő év egy nehezebb időszak volt, hiszen három ezüstérmet szereztünk. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a négy év alatt mi folyamatosan erősödni fogunk, de ebben az erősödésben azért ezek a hullámvölgyek meglesznek továbbra is. Tehát mi még beszélünk jövő nyáron egy kazanyi világbajnokságról, aztán 2016 januárjában van egy belgrádi Európa-bajnokság. Közben mennek a világligák, és az egész négyéves időszak befejeződik majd a riói olimpiával. Nem gondolom azt, hogy bárki is azt várná, hogy mi ebben a négy évben csak győzzünk. Természetesen magunk felé azt várjuk el, hogy mindig dobogónk legyünk és a legjobbak között legyünk, és ez hozhatja majd, hogy a négy év végén valóban esélyesként indulunk majd az olimpiára.

Az olimpiai ciklus első felének eredményessége terhet rak a csapat, illetve a kapitány vállára, vagy pedig egyfajta jó alapot?

Szerintem mindkettő. Még a barcelonai világbajnokságra esélytelenként indultunk, hiszen egy új alakuló csapatról beszéltünk, és nem várt senki tőlünk jó eredményt. És minden nagy ellenfélnek mi a kihívói voltunk, addig ezen az idei Európa-bajnokságon már mindenki újra minket akart megverni. Elértük azt két év alatt, hogy az egyik fő esélyesei lettünk egy hazai világversenynek, és innentől kezdve ez továbbra is így lesz. Tehát nem leszünk már kihívók, hanem innentől kezdve a magyar válogatottat mindenki meg akarja majd verni, le akarja győzni, és mi ennek a tudatában kell hogy innentől készüljünk. Teljesen más hozzáállás, más fej kell hozzá, tudni az esélyesség tétjét és az esélyesség nehézségeit. Erre nagyon jó tapasztalat volt ez az idei nyár, ahol azért meg tudtunk ennek felelni hazai környezetben is, ami nem volt egy könnyű helyzet.

Többször is mondta, hogy a szerbeket azért valamennyivel a mezőny előtt járóknak tartja, ugyanakkor éppen ezen az Európa-bajnokságon, még hogyha aztán a döntőben simán győztek is, mintha úgy látszott volna, hogy azért nem feltétlenül, vagy nem mindig járnak a mezőny előtt. Tartja a korábbi véleményét?

Két évvel ezelőtt, amikor kapitány lettem, azt mondtam, hogy az olaszok és a szerbek a mezőny fölött állnak. Tavaly már azt mondtam, hogy csak a szerbek. Én azt gondolom, hogy az idei évben le is zárhatjuk azt, hogy valaki is a mezőny fölött áll. Nem áll már senki a mezőny fölött. A magyar válogatott ugyanúgy a mezőny tetején áll. Nem látok nagy különbséget már csapatok között, úgyhogy ez a két év mindenképpen egy nagy változást hozott ebből a szempontból. Látom azt, hogy lesznek erősödő csapatok, például a horvátok vagy Montenegró, akiknek még van olyan idősebb, tapasztaltabb játékosuk, akiket vissza tudnak építeni a csapatba az elkövetkező két évre. Mert látszik, hogy azok a fiatalok, akikkel próbálkoztak, esetleg nem hozzák majd azt a teljesítményt Rióra, amire gondoltak. De ez a négy-öt csapat, aki a topon áll most, ez egy nagyon kiegyensúlyozott mezőny, és én, amikor az Európa-bajnokság alatt, a csoportmérkőzésen megvertük Szerbiát, akkor utána azt mondtam, hogy ez volt a fordulópont, és hiába ez csoportmeccs, én ezt tartom is. Tehát az valóban egy fordulópont volt, ahol látszott az, hogy ez a szerb csapat is nagyon kizökkenthető a magabiztosságából, hogyha úgy alakul a mérkőzés, hogy egészen a harmadik negyedig szoros. Tehát nekünk mindig a szerbek ellen a nehézség, az a mérkőzés első felében volt. Hogyha azt megúsztuk, ott nem volt egy nagyarányú különbség még a javukra, akkor bármi történhetett a meccs végén. Nekünk ebből kell tanulnunk, amit ezen a nyáron kétszer is elkövettünk, a Világliga döntőn is rögtön a mérkőzés elején 3-4 gólos vezetésre tettek szert, ahogy az EB-döntőn, és onnan már csak kapaszkodtunk. De minden olyan esetben, ahol ez a korai előnyszerzés nem történt meg, ott végig meccsben voltunk, és akár nyertünk is.