- Eddig nem az európai csapatokról szól ez a világbajnokság, két forduló után nagyítóval kell keresni olyan válogatottat, amely stabilan jó teljesítményre képes. Akklimatizáció okozhatja ezt a gyengélkedést?

- Már korábban is említettem: nem lehet véletlen, hogy soha nem nyert amerikai kontinensen európai csapat. Nem tudjuk még, hogy ki fog nyerni, de olyan nagyon semmin nem lepődöm meg. Azért ki gondolta volna, hogy akár Honduras, akár Costa Rica, akit úgy kell megkeresnünk a térképen, ilyen eredményeket ér el?

Az az igazság, a világon mindenhol megtanultak már futballozni, bár mi hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a foci dél-Amerikát és Európát jelenti, aztán kész. Az Egyesült Államokban sok olyan gimnáziumot láttam, ahol már nem amerikai focipálya van az iskola udvarán, hanem európai, lelátóval. Úgyhogy ott is egyre jobban terjed a labdarúgás. Tudomásul kell ezt venni.

- Érdekes helyzet állt elő a G csoportban. Az utolsó fordulóban egymás ellen lép pályára Németország és az Egyesült Államok. Õk egy békés döntetlennel kényelmesen továbbjuthatnak a portugálok és a ghánaiak kárára. Az amerikai és a német mentalitást nézve elképzelhető, hogy lazsálni fognak?

- Úgy gondolom, hogy nem. Egyrészt pontosan a mentalitásból fakadóan, másfelől azért, mert mindkét szövetségi kapitány német. Sőt, a németországi világbajnokságon, amit aztán Olaszország nyert tizenegyesekkel, egymás mellett ültek a kispadon, mert a mostani német kapitány akkor a segédedzője volt a mostani amerikai kapitánynak. Már csak ezért is azt gondolom, hogy ez éles meccs lesz.

Egyébként pedig hosszú sporttapasztalatom az, hogy ha valaki menet közben úgymond variál, az a végén ezért megfizet. Volt már egyszer egy olyan osztrák-német meccs, amely barátságos X-el zárult, és a végén egyik csapat sem nyert. Úgyhogy nem tanácsolom senkinek ezt a megoldást.