Bernd (Angliában: Bert) Trautmann 1923. október 22-én született Brémában, egy munkáscsaládba. Nehéz anyagi körülmények között, a sportban örömet lelve nőtt fel, elsősorban atlétikában voltak sikerei. Hajdanán még a birodalmi államelnöktől, Hindenburgtól is kapott egy elismerő oklevelet.

Futballozott is, de csak kedvtelésből. Belépett ellenben a Jungvolkba, a náci ideológiát hirdető ifjúsági szervezetbe. A háború kitörése után egy ideig szerelőként dolgozott, majd 1941-ben besorozták a Luftwafféba. Előbb rádiósnak osztották be, majd ejtőernyős kiképzést kapott, a hadsereg több kitüntetéssel, egyebek mellett Vaskereszttel ismerte el érdemeit. (Nem volt mindig a kitüntetettek között, katonai élete első részében börtönbe is vetették, igaz, a büntetés nagyobb részét vakbélgyulladása után egy kórházban vészelte át.)

Szolgált Lengyelországban, Ukrajnában, aztán átkerült a nyugati hadszíntérre, azon kevesek egyike volt, akik élve megúszták a kleevei bombázást. Utána elege lett a háborúból, dezertált, megindult hazafelé, Brémába. Nehezen tudta eldönteni, melyiktől félt jobban, az övéi kapják el, vagy a Szövetségesek. Végül amerikaiakba botlott, de megszökött, pont egy brit katona elé toppanva. Onnan is megszökött, sőt kijátszotta a szovjeteket is.

Végül a belgiumi Ostende-ban került fogságba, onnan szállították át az angliai Essexbe. Eleinte C kategóriás besorolást kapott, azaz nácinak minősítették, majd átkerült a B kategóriába, attól kezdve valamivel könnyebb lett az élete. A háború vége után, de még hadifogolyként már részt vehetett labdarúgó-mérkőzéseken, amelyeken eleinte a mezőnyben játszott. Csak egy középfedezetként összeszedett sérülés után került hátra, a kapuba.

Miután visszakapta a szabadságát, úgy döntött, nem tér vissza Németországba, hanem Angliában kezd új életet. Egy farmon dolgozott, illetve védett a St. Helens csapatában - a klub egyik vezetőjének lánya lett később a felesége. Egyre ismertebb lett a környéken a kapusjátéka, 1949-ben előbb amatőr-, majd hamarosan profi szerződést kapott a Manchester Citytől.

A kékek szurkolói kifejezett utálattal fogadták, mintegy húszezren tüntettek ellene, mondván, nincs szükségük egy nácira a csapatban. A helyzet csak akkor csillapodott valamelyest, amikor a csapatkapitány, Eric Westwood (maga is háborús veterán, a normandiai partraszállás szereplője) kijelentette: "Az öltözőben nincs háború". De ő sem gondolta, hogy Trautmann a következő években még az éppen visszavonult elődöt, Frank Swiftet is elhomályosítja.

Bernd Trautmann 1949 és 1964 között 508 mérkőzésen védett a Manchester Cityben. Lev Jasin szerint ő volt a korszak másik világklasszis kapusa... Második szerint lényegesen jobb volt, mint Toni Turek, az 1954-es világbajnok csapat kapusa, de hát Sepp Herberger, az akkori szövetségi edző is elmagyarázta neki, nem válogathatja be, mivel nem a német bajnokságban véd. Trautmann pályafutásának a legnagyobb sikere az 1956-os FA-kupa-győzelem volt, abban az esztendőben megválasztották Angliában az Év játékosának.

Visszavonulása után edzőként is dolgozott, olyan egzotikus helyeken, mint Burma, Tanzánia, Libéria és Pakisztán. Már a hatvanas években edzett két német csapatot is, sőt, 2004-ben Angliában OBE címet, 2008-ban magas állami kitüntetést kapott Németországban, az angol és a német kapcsolatok fejlesztésében szerzett érdemeiért. Három felesége közül kettő német volt. Pénteken, élete utolsó éveinek lakhelyén, Valenciában hunyta le örökre a szemét. Nyolcvankilenc évesen.