Az olimpiai stadionok környékén, London egyik ez alkalomra kicsinosított, de még így is elég szegényes külvárosában pezseg az élet, az ottani új bevásárlóközpont forgalmas, a vendéglők tele vannak, de a belváros kong az ürességtől. Hetek óta halljuk a figyelmeztetést, hogy ha nem szükséges, ne menjünk be a városközpontba, mert a metróállomásokra nehéz lesz bejutni a tömegtől.

Köztisztviselők ezreinek engedélyezték, hogy az olimpia idején otthon végezhesse a munkáját. Néhány nap alatt kiderült, hogy nincs szó zsúfoltságról, de most már késő, az emberek kerülik a belvárost, s emiatt a vendéglátóipartól a taxisokig, a szórakozóhelyektől a bevásárlóközpontokig, üzletekig számos iparág komoly veszteségeket szenved.

Körülnéztem a mindig turistáktól zsúfolt Covent Garden negyedben, elhagyatottnak tűnt, a legnépszerűbb teraszvendéglőben mindössze három asztalnál ült vendég. Londonban egész nyáron játszanak a színházak, ilyenkor szoktak idelátogatni tízezrével színházkedvelő amerikai turisták, az Egyesült Államok és Kanada olyan fertályairól, ahol nincs alkalmuk színvonalas előadásokat látni. Az olimpia a jelek szerint elriasztotta őket. Talán ősszel majd feltűnnek.

A német lapok ráadásul arról cikkeztek, hogy Londonban, az olimpia idején mindennek felemelik az árát, túl drága mulatság lesz itt szállodai szobát kivenni, vendéglőben étkezni. Ebben van némi igazság, London nem olcsó város.

A metróközlekedéssel nincs probléma, a gépkocsiforgalmat kissé lassítják az ideiglenesen létesített, a sportolók gyors közlekedését biztosító olimpiai útsávok.
De a nap nagy részében ezekre is rá lehet hajtani. David Cameron miniszterelnök jó példát mutatott, képes riportok számolnak be arról, hogy metrón, az utasok közé beülve ment ki az olimpiai műugróverseny színhelyére.

A baj csak az, hogy David Cameron úgy látszik, rossz ómen: ahol csak megjelenik, hogy brit éremvárományos sportolóknak tapsoljon, a hazai versenyzők sorra lemaradnak a győzelmi emelvényről.