A Magyarországon a barátai által Kuksinak becézett csatár 1950 nyarától már a Barcelona játékosa volt, ám csak a következő áprilisban kapta meg a menekülti státuszt, majd később az állampolgárságot. Ezt követően - s azt követően, hogy a Barcelona egy nagyobb összeget fizetett az olasz Pro Patriának, amellyel Kubala előszerződést írt alá, s egy kisebbet pedig a Vasasnak, mint legutolsó "hivatalos" klubjának - elhárult minden akadály, s Kubala a Sevilla ellen bemutatkozott a spanyol bajnokságban.

"Lászi" korábban játszott például két, a Frankfurter SV elleni barátságos meccsen. A 180 perc alatt a barcelona 14 gólt lőtt, ezekből hatot maga Kubala, ötöt pedig előkészített.

Kubala László (1927. június 10.-2002. május 17.) az egyetlen futballista, aki a FIFA statisztikái szerint is elismerten három ország válogatottjában szerepelt, s ezen országok közül egyik sem a másik utódállama.

Saját számításai szerint ő öt válogatottban szerepelt, a magyarhoz, a csehszlovákhoz és a spanyolhoz szívesen hozzátette a katalánt és Európa tizenegyét. A Ganz TE-ből igazolt a Ferencvárosba, majd onnan Pozsonyba, az SK Bratislavához vezetett az útja. Onnan rövid időre visszatért még a Vasashoz, majd engedélyek nélkül is nekivágott a nagyvilágnak. 1949-50-ben Olaszországban eltiltását töltötte, egyik szervezője volt a kinti magyarokra épített Hungária (Hungria) csapatának, amelynek tagjai aztán egészen Kolumbiáig jutottak.

1950-ben lett a Barcelona játékosa, amelyben 1963-ig szerepelt, a klubtörténet első számú csillagaként, s második legjobb góllövőjeként ünneplik. Négyszeres spanyol bajnok, ötszörös kupagyőztes, kétszeres VVK-győztes, BEK-döntős. Tiszteletére 2009. szeptember 24-én szobrot állítottak a Nou Campban, az évezred végén őt választották a Barcelona története legjobb játékosának.

Több magyarnak, így Kocsis Sándornak, Czibor Zoltánnak, Szalay Tibornak, Kaszás Lászlónak, Nyers Istvánnak, vagy az edzők közül Berkessy Elemérnek és Sárosi Bélának a szerződtetésében is oroszlánrészt vállalt. Mi több, ő volt a kapocs Tichy Lajos és a Real Madrid között, amikor a királyi klub 200 kiló aranyat kínált a Bp. Honvéd középcsatáráért. (Tichy végül nem szerződött a Madridhoz.)

Pályafutása végén futballozott még az Español, az FC Zürich, s végül, svájci klubjához hasonlóan játékos-edzőként, a Toronto Falconsban.