Nincs új a Nap alatt: a Liverpool és a Chelsea is bejutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, a két csapat, akárcsak 2007-ben, ismét egymás ellen játszik majd. Felejthető történet? Hiszen a futballkedvelők többsége ezt a párosítást tartotta a legvalószínűbbnek már a márciusi sorsolás után! Azért aki nem látta a Liverpool és az Arsenal meccsét, bánhatja. Remek futballt hozott!

Aligha van, aki még ne tudná: a 2007-2008-as szezonban már negyedszer találkozott egymással a Liverpool és az Arsenal. Az előző három mérkőzés kivétel nélkül 1-1-et hozott. Rafa Beníteznek az most kevés lett volna. Ha csak egyetlen helyen is, de változtatott a múlt heti BL-meccs kezdőcsapatán.

Peter Crouch került a csapatba, Ryan Babel helyett. Benítez ezzel nem kevesebbet kockáztatott, mint hogy felrúgta az utóbbi másfél hónapban a sikerek magját jelentő formációt, a Kuyt, Gerrard, Babel - Fernando Torres alakzatot. Egyáltalán: két igazi, hasonló alkatú, de nem hasonló stílusú csatárral támadott, csapatkapitányát pedig kivonta középről a bal szélre.

Arsene Wenger is csak egyet változtatott: a még mindig nem teljes értékű Robin van Persie helyett Abou Diabyt küldte apályára. A francia korábban szerzett már egy gólt a Bajnokok Ligájában, még ősszel, a Steaua ellen.

Meg most még egyet, ugyanis némi túlzással az ő góljával kezdődött a mérkőzés érdemi része. Hleb labdáját küldte a kapuba. Õ a maga részéről megtette, amit kellett - Reina ellenben védett már ki ennél nehezebb lövéseket is.

Az Arsenal kifejezetten jól futballozott a találkozó első szakaszában, s varázslatosan az elmúlt hetek angol bajnoki teljesítményéhez képest. A Liverpool idegesen és pontatlanul játszott, nem tűnt jó ötletnek Torres és Crouch egymás melletti szerepeltetése sem.

Ám a 30. perc mindent megváltoztatott: Steven Gerrard szöglete után a finn Sami Hyypiä, Senderos mellől a kapuba fejelt. Megint 1-1! (Hyypiä ebben a szezonban negyedszer szerzett gólt, ha a kapuba talált, a Pool mindig legalább négy gólig jutott!)

Néhány perccel később újabb hátrány érte az Arsenalt, Mathieu Flaminit - Gerrard belépője után - le kellett cserélni. A Bajnokok Ligája negyeddöntőjében tipikus angol meccset játszott a két csapat, noha nem sok angol volt a pályán. Elég sok hibával játszottak, de hihetetlen lendülettel, szinte elképzelhetetlen futóteljesítményekkel.

A második félidőben feljött a Liverpool, elsősorban azért, mert a találkozó korábbi szakaszához képest sokkal több labdát szereztek a középpályásai. A 69. percben kiderült, hogy Rafa jól tette a maga szempontjából, hogy a pályán hagyta Crouchot Fernando Torres mellett.

A spanyol szupersztár átvette a Crouchtól eléje kerülő labdát, aztán úgy felrúgta a felső sarokba, hogy Almuniának esélye sem volt a hárításra. Az Arsenal, igazán éles helyzetben, most először kapott két gólt a BL-idényben. (A Sevilla elleni, őszi vereség nem sokat számított.)

Fernando Torres, aki azért szerződött a Liverpoolhoz a nyáron, hogy végre a Bajnokok Ligájában játszhasson, a sorozatban minden ellenfélnek rúgott gólt. (A Besiktas ellen egyik meccsen sem játszott.) Ez volt a 29. gólja a Liverpool színeiben.

Wenger reagált: hátrányba került csapatából lehozta Diabyt és Ebouét, s két csatárt, Walcottot és Van Persie küldött be helyettük. A Liverpoolban Rafa levette a pályáról Crouchot, Babelt beküldve visszaállította az alapformációt.

Utóbb kiderült, mindkét edző jót húzott - csak szegény Wengert ez aligha boldogítja. Theo Walcott megvillantotta vitathatatlan tehetségét a 84. percben, helyzetbe hozta Adebayort - s a togói a mérkőzésen adódó második óriási helyzetét már nem hagyta ki. (Az elsőt bő tíz perccel korábban, 2-1-nél, igen.)

A 2-2-vel, az idegenben lőtt több góllal, az Arsenal állt továbbjutásra. A hosszabbítással együtt kilenc percet kellett volna az Ágyúsoknak kibírni. Ám a Liverpool, akárcsak az első mérkőzésen, most is szinte azonnal góllal válaszolt.

A 86. percben Kolo Touré segített elesni Ryan Babelnek, a svéd bíró pedig tizenegyest adott. Ad egy: meg lehetett adni, Touré szabálytalankodott. Ad kettő: az eset nagyon hasonlított az első találkozó, ma már tudjuk, kulcspillanatához. Kuyt is szabálytalankodott Hlebbel, az tisztább tizenegyes volt. Csak az Arsenal ezzel semmire sem megy.

Steven Gerrard azért (is) a Liverpool csapatkapitánya, mert a lélektanilag legnehezebb pillanatokban képes a "sereg" élére állni. Nem habozott a tizenegyesnél, sőt volt bátorsága felfelé rúgni a tizenegyest.

A 3-2-vel is a Liverpool ment volna tovább, de a kitámadó Arsenal-védők között a Vörösök még tovább növelték az előnyüket: Ryan Babel is a kapuba talált a 90. percben. A játék képe alapján biztosan nem volt két gól a két csapat között - de néhány nap múlva minenki úgy emlékezik majd, ez a Liverpool estéje volt.
Meg a Chelsea-é, Avram Grant továbbra is reménykedhet, hogy megtarthatja az állását. A Kékek gyorsan vezetést szereztek Michael Ballack fejes góljával, s aztán meglepő módon leginkább vigyáztak az eredményre, ahelyett, hogy "kivégezték" volna az ellenfelet.

Alkalmasint ebben közrejátszott az is, hogy a hétfői edzésen arcsérülést szenvedett Petr Cech helyén védő Carlo Cudicini megsérült, s a portugál Hilario volt kénytelen beállni a helyére. A veterán kapus, aki egyszer már hős lett Cech 2006-os fejsérülése, illetve Cudicini kidőlése után, megtette a magáét, nem kapott gólt.

Nem mellesleg, amikor a sorban előtte lévő két hálóőr 2007 karácsonya után ugyancsak megsérült, megint védett öt meccsen. De január 8. óta, azaz pontosan három hónapja, nem szerepelt mérkőzésen. Elbírta. Amúgy, meg jó kabala: immár hat mérkőzése van a szezonban, s a Chelsea mindegyiket megnyerte.

A Fener elleni kupamérkőzést 2-0-ra: a második gólt, az utolsó percekben, Michael Essien labdájából, Frank Lampard lőtte. Az Abramovics-érában négyből harmadszor jutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe a Chelsea. S onnan még egyszer sem tudott továbblépni.

Liverpool-Arsenal 4-2
(továbbjutott a Liverpool, 5-3-mal)

Chelsea-Fenerbahce 2-0
(továbbjutott a Chelsea, 3-2-vel)