A kezdetekben messze nem volt még olyan fejlett az orvos-, vagy ha úgy tetszik, a sportorvos-tudomány, mint a modern időkben. A versenyzők alkoholt, vagy étert használtak - elsősorban fájdalmaik csökkentésére.

A teljesítményfokozó szerek csak jóval később, valamikor az ötvenes-hatvanas évek fordulóján jelentek meg - a brit Tom Simpson már ezeknek lett az áldozata 1967. július 13-án. Az amphetamin-használat okozta haláleset mérföldkő a Tour történetében: a következő évben vezeték be a doppingvizsgálatokat.

Sejtették, de nem tudták bizonyítani

Ám vizsgálatok ide, vagy oda, a betyárok előrébb jártak, mint a pandúrok. Bő harminc éven keresztül a világ csodálta a kerekesek emberfeletti teljesítményét, s ha sokan sejtették is, bizonyítani nem tudták - a versenyzők egy része tiltott teljesítményfokozókkal élt.

Ma már, persze, amikor jól tudjuk, hogy a hetvenes évek végén, s a nyolcvanas évek elején a két alapsportágat, az úszást és az atlétikát is mélyen megérintette a dopping, naivság lenne azt gondolni, hogy a kerékpársport szűz terület maradt.

A látszat egy ideig megmaradt

Mindenesetre az 1998-as versenyig a látszat megmaradt. Abban az esztendőben a francia vámosok letartóztatták a Festina csapatának egyik gyúróját, Willy Voetot, tiltott szerek birtoklása miatt.

Növekedést segítő hormonkészítményeket, tesztoszteront, amphetamin-származékokat találtak nála. Később a rendőrségi vizsgálat tiltott anyagokat talált egy másik csapat, a TVM szállásán is. Kitört a botrány, a versenyzők ülősztrájkba kezdtek a 17. szakaszon - s végül csak hosszas alkudozás után folytatták a versenyt.A következő években megszaporodtak az ellenőrzések, de a nagyhalak még alig-alig akadtak horogra. Pedig ma már az egymást követő beismerő vallomásokból tudjuk, hogy nagyüzemi doppingolás folyt.

Néhány hete az 1996-os győztes, a dán Bjarne Riis ismerte be, hogy 1993 és 1998 között folyamatosan doppingszereket, köztük EPO-t használt - az utolsó két évben mint a Telekom csapat tagja.

Vallomás vallomás után

Beismerése csak követte néhány egykori csapattársa, Erik Zabel és Brian Holm vallomását. Riis versenyzőként egyetlen ellenőrzésen sem akadt fel - igaz, a vizsgálatok akkor még nem terjedtek ki a vérdoppingra. (A teljes mezőny vizsgálata a verseny alatt körülbelül 600 ezer euróba, nagyságrendileg 150 millió forintba kerülne.)

Ma már egymást követik a vádaskodások, s a beismerések. A modernkori Tour kétségtelenül legnagyobb alakját, Lance Armstrongot is megvádolták - de soha nem tudták a vétkességét bebizonyítani.

Tetőzik a doppingcsata

2004 óta tetőzik a doppingcsata a Touron. Az év januárjában Philippe Gaumont, a Cofidis csapat kerekese vallotta be bűnösségét. Fél évvel később a francia rendőrség lekapcsolta a Cofidis egy másik nagyágyúját, David Millart. Utána a Kelme csapatától elbocsátott, spanyol Jesus Manzano tálalt ki a madridi AS napilapban arról, hogyan kellett doppingolnia, s hogyan tanították meg társai arra, miként kell kicselezni az ellenőrzést.

2006-ban, azaz tavaly botránnyal kezdődött a verseny: tizenhét versenyzőt, köztük a legnagyobb sztárok közé tartozó, a győzelemre is esélyes Jan Ulrichot és Ivan Bassót a rajt előtti este tiltották el az indulástól. Távollétükben - meglepetésre - Floyd Landis nyerte meg a versenyt, akiről aztán kiderült, hogy doppingolt.

Itt tartunk most. Illetve még előrébb, hiszen már tartott a verseny, amikor az ügyészség megint vizsgálatot folytatott az egyébként 2008 októberéig eltiltott Ivan Basso ügyében, büntetőügyben kihallgatva a Giro d'Italia 2006-os győztesét. A verseny most csendesebb - azt hiszem, a rendezőknek sem érdekük egy újabb botrány. De azért ne legyenek illúzióink...