Gerd Müller: Brazíliának szüksége van Ronaldóra

Infostart

- 2006. június 27. 22:53

Több mint három évtizeden át, egészen kedd estig a német Gerd Müller volt minden idők legeredményesebb világbajnoki góllövője. A "nemzet bombázóját" a Ghána elleni meccsen gólt szerző brazil Ronaldo taszította le a csúcsról, azonban az 1974-es világbajnok csak dícséri utódját.

Hogy érzi most magát, hogy Ronaldo megdöntötte a rekordját?

Már a torna kezdete előtt nyilvánvaló volt, hogy legkevesebb két gólt biztos szerez, amivel beér engem, ha nem hármat, amivel új rekordot állít fel. Nem ért meglepetés.

A rekordot két világbajnokságon szerzett 14 góljával állította fel.

Mindig is mondtam, hogy nem vagyok csúcstartó. Ez a megtiszteltetés részemről Just Fontaine-t illeti, aki egyetlen világbajnokságon szerzett 13 gólt. Nálam ő a legjobb. Bár Ronaldo immár a harmadik világbajnokságán szerez gólt, teljesítménye így is nagy dolog. Ilyen hosszú ideig ilyen magas szinten játszani, a megfelelő időben mindig fittnek lenni szokatlan manapság. Szerintem ő a legjobb, legteljesebb támadó jelenleg.

A világbajnokság előtt Ronaldót kritizálták fizikai felkészültsége és súlya miatt. Ön milyennek látja?

...és ma (fotó: fifaworldcup.com)
Brazíliának szüksége van Ronaldóra, nincs nála gyorsabb csatáruk. Az első két meccsen nem volt a legjobb formában, de Japán ellen legalább öt gólt rúghatott volna.

Hogy tetszik a világbajnokság?

A futball szempontjából nem vagyok teljesen elégedett - volt néhány gyengébb meccs. A legkellemesebb meglepetések egyikét a német válogatott játéka okozta és az általános légkör, a stadionok kívül és belül egyaránt. Hihetetlen, hogy mennyire lelkesek a szurkolók.

Mi a véleménye a német csatárok új generációjáról?

Tetszenek. Miroslav Klose nagyszerű szezont zárt a Werder Bremenben és jó formáját átmentette a vébére is. Lukas Podolski is jól végzi a dolgát, ami egyben azt is jelenti, hogy a németeknek két veszélyes csatáruk is van.

Cserhalmi György: „Nem vagyok hajlandó rosszul lenni!”

A magyar színház- és filmművészet megkerülhetetlen alakja, és bár mostanában csak ritkán tűnik fel a vásznon, de mégis jelen van. Azt mondja, akik kíváncsiak rá, megtalálják, de tanítani nem akar, csak beszélgetni. Cserhalmi György szerint egy időtálló alkotás és a szakmai párbeszéd legfőbb építőköve egyaránt a kölcsönös bizalom. Úgy véli, a színművészeknek a színház az anyukájuk, a film pedig a mostoha papájuk, aki „hol kedves, hol nem”.