Tandori Dezső életművében szabadon engedte a nyelvet, megvalósította annak társszerzőségét - fogalmazott a gyászszertartáson Fried István irodalomtörténész.

Hozzátette: Tandori Dezső esetében a választott életformából nőtt ki az irodalmi megszólalás, és az irodalmi megszólalást áthatotta az alkotó élete. Műveiben a nyelvet "tandorizmusok" tagolták hagyományos és nem hagyományos, felismerhető és alig felismerhető versformává.

Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár búcsúbeszédében kiemelte:

Tandori Dezső korunk egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb, legfelkészültebb és legérdekesebb magyar költője volt.

Művei elfoglalják méltó helyüket a nemzeti emlékezetben - mondta az államtitkár, aki hangsúlyozta: ritka, hogy valaki megítélésében ekkora egyetértésre jussanak az olvasók, művészek, írók és közéleti szereplők alkotói irányzatoktól, politikai elkötelezettségektől függetlenül.

Tandori Dezső élete egy volt a művével, és a műve egy volt az életével. Mindkettőt az átgondoltság és formai tisztaság, valamint a dolgok, jelentések és eszközök helyükön kezelése jellemezte - fogalmazott Fekete Péter.

A szertartáson több mint százan vettek részt, köztük olyan pályatársak, mint Térey János, Kukorelly Endre, Horkay-Hörcher Ferenc, Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója.

Tandori Dezső hamvait a sírkert művészparcellájában helyezték örök nyugalomra, közel Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc és Faludy György sírhelyéhez. A sírnál Tandori Dezső Szpéró gesztenyefája című versét Hegedűs D. Géza szavalta.

Tandori Dezső 80 éves korában február 13-án hunyt el.