Dobos László évekig volt a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális és közéleti szervezetének, a Csemadoknak az elnöke, egy időben a nemzetiségi ügyekért felelős tárca nélküli miniszter posztját is betöltötte. A rendszerváltozás után az első szlovák parlament képviselője volt.

1989-ben a Magyarok Világszövetségének társelnökévé választották, 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Dobos László megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést, illetve a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.

A pályatársak és barátok nevében Koncsol László író búcsúztatta Dobos Lászlót. Kiemelte, Magyarországon Bethlen-, Kossuth-, Magyar Művészetért-, Czine Mihály-díjjal, Árpád Fejedelem-Emlékdíjjal, Szlovákiában Madách- és Nemzetiségi, valamint Pro Probitate (Helytállásért) Díjjal ismerték el munkásságát. "Szívét a sokféle gondok és bajok elnyűtték, mély, bonyolult és rendkívül hosszan tartó budapesti szívműtéten esett át, látható mértékben fel is épült, és újra szolgált, de a tovább sorjázó gondok és a műtét fiziológiai következményei nem maradtak lassan romboló hatás nélkül. Ereje elapadt, s magunkra hagyott bennünket" - fogalmazott Koncsol László.

Dobos László Kossuth-díjas írót a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia is saját halottjának tekintette. E három intézmény nevében Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő búcsúzott.

Tőzsér hangsúlyozta: Dobos László az egész magyarság emblematikus alakja volt, aki nemcsak folyton új terveket talált ki, de véghez is vitte azokat. Életműve megismételhetetlen és pótolhatatlan.

A család kérésére a gyászolók kegyeletüket egy-egy szál virággal rótták le a koporsó előtt. A csokrokra, koszorúkra szánt összeget a ravatalozóban elhelyezett perselybe helyezték. Az adományokkal a honi magyar írásbeliséget és a pozsonypüspöki kórházat támogatják majd.