Én ezen a pályán mindig kicsit outsidernek éreztem magam, ahogy szokták mondani, a mérnökök közt a legjobb színész, a színészek között a legjobb mérnök. A lelkemben már megbékéltem ezzel, viszont ha kapok egy ilyen díjat, az megerősít abban: lehet, hogy kezd elfogadni ez a szakma. És ez jó érzés.

Március 21-én lesz a Kikatt bemutatója a Kolibri Színházban. Ez több szempontból is speciális az ön életében, egyrészt ifjúsági színház, másrészt rendezőként vesz részt a munkában. Miért adta a fejét rendezésre?

Minden színész kacérkodik azzal, hogy egyszer megpróbál rendezni. Én lehet, hogy soha nem próbáltam volna meg, ha Novák János, a Kolibri Színház igazgatója azt nem mondja nekem, hogy van itt egy darab, ami jellegében és gondolkodásmódjában nagyon hasonló ahhoz a monodrámához, amit én szintén a Kolibriben játszom, a Klamm háborúját, amiből egyébként egy év alatt több mint 70 előadást tartottam, és iskolákban is játszom. Mindkettő a diákokkal való kommunikációról szól, ami engem nagyon izgatott. Nagyon különleges dolog egy ilyen előadást kivinni az iskolákba. És mivel ebbe a darabban, a Kikattban nekem nem volt szerep, a János azt mondta: mi lenne, ha te rendeznéd.

Néhány nap van hátra a bemutatóig. Most már azért érzi, hogy mennyire működik ebben a szerepkörben, hogyan tudtak együtt dolgozni a szereplőkkel. Mi a tapasztalata?

Nem könnyű kenyér a rendezés. Most azt látom, talán kezd összeállni ez a történet, talán lesz belőle egy előadás. Bízom benne, hogy egy élvezhető, klassz dolog fog születni, de nem nagyon vagyok magammal megelégedve.

A Bárka Színház indulásakor megszületett Mucsi Zoltánnal Kapa és Pepe története. Nem zavarja, hogy sokan ezzel azonosítják?

Egyáltalán nem zavar. Ez az én életemnek egy nagyon fontos része. Zolival nagyon jóban vagyok, mind szakmailag, mind emberileg nagyon fontos az életemben, egy kicsit olyan, mintha lenne egy ikertestvérem vagy egy féltestvérem, az igazi bátyám mellé. Én büszkén vállalom ezeket a munkákat. Az, hogy mi a Jancsó Miki bácsival hat filmet forgattunk, az mindkettőnk életének - de inkább csak magamról beszélek - egy hatalmas ajándéka. Ha csak ennyi történik egy színész életében, akkor már megérte elkezdeni.