Természetesen elsősorban új lemezünkről, a Trisectorról játszunk dalokat, de szívesen előveszünk olyan régi számokat is, amelyekben még van energia és életerő. Lehet, hogy előkerül egy-két olyan dal is a szólókarrieremből, amelyet már játszottunk a Van der Graaffal is. Pontosan még nem tudom, mit játszunk, mert a turnén 16-17 dalból választjuk ki azt a 12 számot, amelyet egy adott estén előadunk, tehát a számok és a sorrendjük minden este változik.

A kritikusok szerint a Van der Graaf Generator hangzásvilága sötétebb, mint az olyan kortárs progresszív rockzenekaroké, amilyen a Pink Floyd, a Yes vagy a Genesis volt. Mi volt ennek az oka, milyen zenék voltak Önökre hatással?

Szerettünk olyan zenét csinálni, ami bennünket is megijeszt. Olyan volt, mintha a sötétben játszanánk, és az olyan zenéket, amelyek kicsit régebbiek voltak, mindannyian szerettük. Azt hiszem, akkoriban, a klasszikus felállásban az orgona, a szaxofon és a vokál együttesének is volt egyfajta vészjósoló kicsengése. Persze ma már nem foglalkoztatnak az ilyen hatások, de ezek a hangszínek még mindig közelebb áll hozzánk, mint a pásztordalok.

Az új lemezük, a Trisector az első album, amit trió felállásban rögzítettek. Ez az új előadói forma mennyiben volt hatással a lemez dalaira?

Amikor elkészítettük a Present című lemezünket 2004-ben, nem sokkal az után, hogy újra összeálltunk, még nem tudtuk, hogy folytatni akarjuk-e a zenélést. Mikor eldőlt, hogy csak hárman maradunk, szükség volt néhány élő fellépésre, hogy lássuk, működik-e ez a felállás. A lemez felvételével folytatódott ez a folyamat, pontosabban meghatároztuk a trió kereteit. A zenekarban most szinte nincs szólóhangszer, mivel a szólójáték önmagában az orgonán nem sokat ér. Amolyan matematikus együttes vagyunk, mindannyiunknak fegyelmezetten kell játszanunk a magunk részét a számokon belül, különben az egész nem működik. Ez a lemez így lényegében egy újrakezdés volt a számunkra.