Az oroszok az elmúlt napokban eddig soha nem tapasztalt számban vetettek be csapásmérő drónokat Ukrajna ellen. A washingtoni Háborús Tanulmányok Intézete (ISW) az ukrán légvédelemre hivatkozva arról számolt be, hogy legutóbb már több mint négyszáz Sahed típusú drón zúdult Ukrajnára. Ám nemcsak a támadó robotok mennyisége nőtt meg drámaian, hanem az alkalmazott taktika is változott. Míg korábban általában több tucat célpontra mértek csapást egy időben, addig újabban mindössze két-három helyre összpontosul a támadás. Volt olyan üzem, amelyre húsz percen keresztül zuhogtak az orosz drónok.
A tömeges támadásokkal az oroszoknak sikerült annyira túlterhelniük az ukrán légvédelmet, hogy legalább háromszor annyi robot jutott át az elhárításon, mint korábban. A harcmodor változása a védőket is arra kényszeríti, hogy alkalmazkodjanak. A kijevi hadvezetés ennek megfelelően jelentősen felgyorsította a drónvadász robotok fejlesztését és gyártását.
Az olcsó, nagy mennyiségben gyártható orosz csapásmérőknek ugyancsak kevés pénzből előállítható, ám mégis hatékony fegyverekkel akarnak visszavágni.
A légvédelem által használt rakéták ára ugyanis elérheti a négy-ötmillió dollárt (kb. másfél milliárd forint), ami elfogadhatatlanul drága, ha egy pár ezer dolláros robotot akarnak lelőni vele. Még akkor is, ha azt vesszük számításba, hogy a drón becsapódása milyen értékű pusztítást okozna. Ráadásul a bonyolult légvédelmi rakéták előállítása nem tud lépés tartani az orosz drónok felfokozott ütemű gyártásával. A légelhárító géppuskák és gyorstüzelő ágyúk pedig nem elég hatékonyak a házak tetejét súrolva repülő öngyilkos robotok ellen, mivel a katonák szinte csak az utolsó pillanatban veszik azokat észre. Ha viszont a robotok nagy magasságban közelítenek, akkor meg a fegyverek lőtávolsága túl kicsi.
Olcsó, de hatékony fegyver kell, és a vadászdrónok pont ilyenek. Számos ukrán cég máris gőzerővel fejleszti és készíti ezeket a robotokat. Közülük az egyik legsikeresebb a Vad Lódarazsak nevű vállalkozás, amely stílusosan Fullánknak hívja csúcskategóriás termékét. Ezt kifejezetten az oroszok által gyártott – eredetileg iráni tervezésű – Sahed/Gerany drónok ellen hozták létre. A cég persze nem sok részletet árult el a fegyverről a Counteroffensive.Pro (CP) című helyi portálnak, arra hivatkozva, hogy robotjuk műszaki adatai szigorúan titkosak.
Successful Testing of the New Modification of the Fastest Interceptor – STING ?
— Wild Hornets (@wilendhornets) February 6, 2025
The new versions of our fastest drones can now fly twice as long while maintaining their speed.
We won’t reveal the technical specifications, but there are hints in the video: pay attention to the… pic.twitter.com/eswRAVkSmw
Annyit azért közöltek, hogy a Fullánk egy úgynevezett FPV drón, amit a kezelője egy VR szemüveghez hasonló berendezés segítségével tud irányítani. Ezen keresztül látja a robotra szerelt kamera képét és szinte úgy vezeti a drónt, mintha rajta ülne. Az áráról is csak annyit tudni, hogy mindössze pár ezer dollár.
A Vad Lódarazsak képviselője viszont azt elmondta, hogy milyennek kell lennie egy hatékony vadászdrónnak. Fontos, hogy 200 km/óránál gyorsabb legyen, ha utol akarja érni a támadó robotokat. Emellett képesnek kell lennie arra, hogy hat kilométer fölé emelkedjen, mert csak így tud szembe szállni a nagy magasságban közeledő csapásmérőkkel. A sikeres vadászathoz az is elengedhetetlen, hogy a drónnak legyen saját végfázisvezérlése, vagyis az ellenség közelébe érve önállóan tudja követni a célpontját, nehogy az egy hirtelen fordulóval lerázza. Az ember reflexei ehhez már nem elegendők, ezért muszáj, hogy a harc utolsó szakaszában a gép vegye át a saját irányítását.
Great work by Wild Hornets developing anti-drone drones, they say they rammed down a hundred by now.
— WarTranslated (@wartranslated) August 28, 2024
pic.twitter.com/eiy2nbpPc6
Ugyanakkor egy vadászdrónnak kellően könnyűnek is kell lennie a minél jobb manőverezés érdekében. Ezt segíti, hogy egyáltalán nem kell hatalmas robbanófejet cipelnie, elég egy 600-1200 grammos harci rész is. Ennél kisebb mennyiség legfeljebb csak megrongálhat egy nagyobb méretű orosz robotot, de nem teszi végleg tönkre. A vadászok általában az ellenség közvetlen közelébe repülnek, majd felrobbantják a repesztöltetüket és annak szétrepülő szilánkjai végzik el a rombolást. Más típusok közvetlen ütközéssel pusztítanak, de ez nem mindig hozza meg a kellő eredményt. Szintén fontos kritérium a felderítő lokátorokkal való együttműködés, illetve az, hogy az egymás közelében repülő elhárító robotok tudjanak adatokat cserélni és közösen harcolni.
Nem is gondolnák mennyire összetett feladat a vadászdrónok bevetése. A légvédelem ugyanis többnyire intenzív elektronikai zavarással próbálja eltéríteni a közeledő ellenséges robotokat, vagy megszakítani a kapcsolatot az irányítójukkal. Ez viszont a saját vadászaikat is összezavarhatja, ezért nagyon fontos, hogy ahol elhárító robotokat alkalmaznak, ott vagy ne működjön az elektronikazavarás, vagy olyan frekvenciát használjanak, ami nem okoz gondot a védők eszközeinek működésében. Mindez nagyon komoly egyeztetést és a légelhárító egységek tevékenységének szoros összehangolását igényli.
Nový ukrajinský dron „Sting“ určený k lovu Shahedů, uvádí britský list Telegraph.
— Jiri Jicha (@jirik957) October 21, 2024
Podle vývojářů dronu, skupiny Wild Hornets, bude „Sting“ schopen létat ve výškách blížících se 10 000 stopám (3000 m) s rychlostí přes 100 mil (160 km) za hodinu. Je to první dron speciálně… pic.twitter.com/8KuDMudg0N
Azért erre is van még egy megoldás: a huzalvezérlés. Az ilyen drónok egy vékony, többnyire üvegszálas kábelt húznak maguk után, amin keresztül kommunikálnak az irányítójukkal, illetve közvetítik az általuk látott képet. Teljesen érzéketlenek a zavaró, elektromágneses sugárzásra. Hátrányuk, hogy a hatótávolságuk sokkal kisebb, mint a rádióvezérlésű drónoké, a vezeték pedig könnyen beleakadhat fák ágaiba vagy épületek kiálló részeibe. A zavarvédettségük miatt azonban mind a vadász, mind pedig a csapásmérő robotok között is egyre több a huzalirányítású.
A robotok műszaki színvonala mellett legalább ennyire fontos a kezelők tudása és ügyessége. Az ukránok szerint egy drónpilóta alapkiképzése legalább egy hónapot vesz igénybe. Aztán egy újabb hónap kell a légi célok elfogásának begyakorlásához, és további fél évre van szükség ahhoz, hogy kellő harctéri rutint szerezhessen az újonc. Az ukrán haderőben ez jelenti pillanatnyilag a legfőbb akadályát a vadászdrónok tömeges alkalmazásának: nincs elég megfelelő tudással, tapasztalattal rendelkező drónkezelő.
Ezen akar változtatni az ukrán nemzeti gárda első Azov-hadteste, amely legújabb toborzó kampányával minél több drónvezetőt próbál verbuválni. Az alakulat légvédelmi egységének parancsnoka a The War Zone-nak elmondta, hogy számos szakterületre keresnek önkénteseket: „Szükségünk van FPV és hagyományos vezérlésű drónok kezelőire, technikusokra és olyanokra, akik a felderítési adatokat elemzik, értékelik. Minden egység több tucat specialistából állna." Andrij „Hack” Danyiljuk százados még hozzátette: „Nem átmeneti megoldásról van szó, hanem olyan rendszerszintű képességfejlesztésről, amely az ellenséges drónokkal szebeni küzdelem kulcsfontosságú eleme lesz.”







