A Hormuzi-szoros egy keskeny, nagyjából 33-40 kilométer széles tengersáv, amely az Arab-tengert köti össze a Perzsa-öböllel, miközben észak felé a közeli partok már Iránhoz tartoznak észak, míg délen Omán található. Mintegy 60 kilométeren keresztül tart ez a helyzet, mindez pedig azt jelenti, hogy ez egy rendkívül sebezhető pontja a világkereskedelemnek - írja a Portfolio.

Mindezeken túl maga a normál forgalom egy mindössze 3,5 kilométer széles csatornán halad keresztül, ennek a nagy része Irán tengeri területére esik. Itt viszonylag könnyen mondhatja azt a katonai hatalom, hogy néhány hadihajóval, esetleg aknazárral, vagy rakétatámadásokkal ellehetetleníti a kereskedelmi forgalmat.

Az átkelőhely kiemelkedően fontos, ugyanis ezen a tengerszoroson keresztül hagyja el az öblöt Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia, Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírségek kőolajának és a cseppfolyósított földgázának döntő többsége.

Szám szerint 2022-ben naponta átlag 21 millió hordó olaj vagy olajtermék haladt keresztül a tengerszoroson naponta, ami a teljes világkereskedelem 22 százalékát teszi ki. Az amerikai Energy Information Administration (EIA) egyenesen a világ "kőolajszállító zsilipjének" nevezte a tengerszorost. Havonta körülbelül 3000 nagyméretű szállítóhajó halad át itt.

?Alert: “Passage through the Strait of Hormuz only with Iran’s permission!”

“Starting tomorrow, for a period of 100 days, no oil tanker or LNG shipment should be allowed to pass through the Strait without Iran’s approval!”

- Khandouzi, former Minister of Economy Iran pic.twitter.com/V7cERuXusC

— US Homeland Security News (@defense_civil25) June 18, 2025

Ha valami történne a Hormuzi-szorosban, ami megakadályozná a forgalmat, az súlyos következményekkel járna. Szinte biztosan az egekbe szökne az energiahordozók ára, mivel a globális kínálat drámaian csökkenne, másrészt borítékolható, hogy erre már országok sokasága adná fel a jelenlegi, csendes semleges politikáját.

A Perzsa-öböl országai számára a szénhidrogén-export jelenti az elsődleges bevételt, így szinte biztos, hogy ők sem vennék jó néven, ha Teherán elvágná őket a világtól.

A rezsim blokádja napirenden van, ezt pedig az iráni parlament tagjának, valamint az Iszlám Forradalmi Gárda Hadtest (IRGC) dandártábornokának, Eszmajil Koszarinak a nyilatkozata is megerősíti. Ő arról beszélt, hogy komolyan fontolóra vették a kulcsfontosságú átkelővel kapcsolatos drasztikus beavatkozást. A legfrissebb hír éppen az, hogy már egyetlen tankert sem enged át itt Irán, kizárólag az engedélyükkel.

A lehetséges válaszlépésekre a katonai nagyhatalmak is készülnek, folyamatosan megfigyelik az itteni történéseket. Az Egyesült Királyság Tengerészeti Kereskedelmi Műveletek Hivatalának (UKMTO) Közös Tengerészeti Információs Központjának is szemmel tartja a változásokat, legutóbb június 16-án adtak ki jelentést a területre vonatkozóan, akkor a növekvő elektronikus interferenciákra figyelmeztettek. Felhívták az arra közlekedők figyelmét, hogy fokozott figyelemmel vezessenek, kifejezetten a helyzetjelentésre vonatkozóan érzékeltek problémákat.

A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor a jemeni húszik fenyegették és lezárták a Báb-el-Mandeb tengerszorost, megtámadtak minden olyan hajót, ami szerintük Izrael érdekeit szolgálta. Sok szállítócég inkább úgy döntött, hogy Afrika megkerülésével juttatja célba a szállítmányt, van azonban egy lényeges különbség:

amíg a Báb-el-Mandeb-szoros egy hosszabb és költségesebb úttal kiküszöbölhető, addig a Hormuzi-szoros egy zárt tengeröblöt köt össze a világtengerrel, és nincs helyette alternatív kerülőút.

Ebben az esetben tehát gyakorlatilag minden szállítmány beszorulna az Öbölbe, vagy előtte kellene várakozni az Ománi-öbölben. Felmerül a kérdés, hogy a szárazföldön miért nincs kerülőút vagy alternatív infrastruktúra. Csak Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek épített olyan szárazföldi olajvezetéket, amivel megkerülhető a Hormuzi-szoros.

Elvileg Teheránnak szinte elemi érdeke lenne, hogy eszkaláció esetén lezárja a Hormuzi-szorost, azért mégsem ennyire egyértelmű a helyzet. Az Arab-félsziget országai ugyanis elsősorban a Távol-Kelet hatalmaival kereskednek, Kína, India, Japán és Dél-Korea a legnagyobb felvásárlói a helyi szénhidrogéneknek.

Mivel ezekkel az országokkal alapvetően nincs különösebb problémája a rezsimnek, sőt, Kína egyenesen a legnagyobb szövetségesei közé tartozik, ezért számolnia kellene azzal is, hogy lényegében a saját (potenciális) szövetségeseivel babrál ki, akár hosszú időre nehézzé téve a diplomáciai közeledést.

Vagyis a tengerszoros lezárása csupán egy végső ütőkártya lehet Teherán kezében akkorra, amikor már "minden mindegy". A lépéssel ugyanis a világ jelentős részét magára haragítaná, illetve globális gazdasági hatásokkal járna. Teheránban a politikai (és vallási), valamint a katonai elit is tudja, hogy az átjáró lezárását már csak az utolsó pillanatban szabad bevetniük, mivel ezzel végleg elszigetelhetik magukat.