Az ukrán hadsereg korábban már több, sikeres drónelfogást hajtott végre a meglehetősen koros, Jak-52-kel. Mivel az oroszok nem restellnek tanulni az ellenségtől, most ők is előrukkoltak a saját változatukkal, aminek a Jak-52B2 típusjelet adták. A kezdő pilóták oktatására szánt repülőt a volt Szovjetunióban, a Jakovlev tervező iroda fejlesztette ki, míg a gyártást a romániai Bákóban (Bacău) működő, Aerostar vállalatra bízták. Az első repülőgépek 1978-ban hagyták el az ottani üzemet, és 1986-ra már évente ezer darabot állítottak elő, 1990-re pedig az 1500-ra növelték a termelést.

A gépek nagy részét a Szovjetunióba szállították, ezért a kommunista birodalom 1991-es széthullását követően a gépek előállítása annyira visszaesett, hogy évente már csak alig 10 darab készült. 1998-től pedig a románok már a saját maguk által modernizált változatot, a Iak–52W építik.

A hadi használat ötlete viszont már az afganisztáni háború idején felmerült.

Akkor a szovjet hadsereg egy könnyű, jól manőverező, támadógépet igényelt, méghozzá minél hamarabb. Erre volt a Jakovlev iroda válasza a Jak-52B. Ennél megerősítették a szárnyakat, amelyek alá nem irányított rakétablokkok, vagy géppuskák kerültek és még egy kezdetleges célzókészülékkel is felszerelték. De valahogy ez a harciasított kiképzőgép nem nyerte el a katonák tetszését, így csupán egyetlen darab készült belőle. Végül ez sem az afgán csatatereken, hanem a Moszkva melletti, monyinói repülőmúzeumban kötött ki.

A Jak-52B tervei azonban nem lettek az enyészeté, ami most kapóra jött az oroszoknak. Mivel a Jak-52-ből még ma is rengeteget üzemel, így bőven van mit átalakítani, az új feladathoz. Az X-en megjelent fényképeken azt látni, hogy a repülő jobb szárnya alá szenzortornyot szereltek, ami a célfelderítésben segít. A tényleges pusztító erőt ellenben egy meglehetősen sajátos konstrukció, a jobb szárny alatti, sörétes puska jelenti. A 12-es kaliberű, Szajga-12-es öntöltő fegyvert egyszerű mechanizmussal, a pilótafülkéből lehet elsütni.

A fegyver hatásos lőtávolsága mindössze 70-100 méter, ezért a pilótáknak ennél jobban meg kell közelíteniük a kiszemelt drónt, hogy tüzelhessenek rá. Ellenben ha a találtok következtében a robot harci része felrobban, akkor ilyen közelről a repeszek komoly veszélyt jelenthetnek a repülőgépre is. Szóval elég kockázatos vállalkozás ezzel a géppel a drónokra lövöldözni. Ráadásul a képeken látható tárba legfeljebb 8-10 lőszer fér, ezért ha elsőre nem sikerül eltalálni a célt, akkor már nem sok lehetőség marad az ismétlésre.

A Russian design bureau has developed modernized Yak-52 into the Yak-52B2 for countering UAVs. The aircraft are equipped with 12 gauge shotguns, a radar, and a computer for targeting information and day / night operations.https://t.co/bPOyrB9UMz pic.twitter.com/dT9UHlOyLq

— Rob Lee (@RALee85) May 18, 2025

Az előnye viszont kétségtelenül az, hogy könnyű, ami azért fontos, mert a repülőgép - lényegesebb átalakítás nélkül - legfeljebb csak 90 kilónyi plusz terhet tud magával vinni. A The War Zone úgy tudja, hogy az orosz hadsereg több típus közül választotta ki a Jak-52-t drónvadász feladatra. Próbálkoztak az amerikai gyártású Cessna 172, négyüléses oktató és túra géppel, illetve a Jak-18T ugyancsak négy személyes gyakorló repülővel. Végül a két pilótás és jóval fürgébb Jak-52 mellett döntöttek.

A mintának tekinthető ukrán változat azért ennél sokkal egyszerűbb megoldás: nincs se beépített fegyverzet, se felderítő műszer. A pilóták szabad szemmel fürkészik az eget orosz drónokat keresve, és ha találnak ilyet, akkor a közelébe repülnek, aztán a hátul ülő, egy gépkarabéllyal megpróbálja lelőni. Ez leginkább arra emlékeztet, ahogy az első világháborúban küzdöttek egymás ellen a repülők.

Video of a Yak-52B2 and a Saiga shotgun underneath the wing.https://t.co/tXlRTUyICchttps://t.co/qVZLYTwcSf pic.twitter.com/BGNrAY1y2i

— Rob Lee (@RALee85) May 18, 2025

Ennél azért valamivel kifinomultabbnak tűnik az orosz változat, főleg a szenzortorony miatt. Bár a Szajga-12-es kicsi lőszerkapacitása, és nagyon korlátozott hatótávolsága miatt a Jak-52B2 sem igazán nagy előrelépés. A megjelenése inkább annak az egyértelmű jele, hogy a moszkvai tábornokoknak is egyre súlyosabb gondot jelentenek a támadó robotok, amelyekkel szemben nincs olcsó, nagy tömegben bevethető eszközük.