A turisztikai szektor egy különleges, nem mindennapi vetületéről, az úgynevezett sötét turizmusról készített elemzést az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. A tanulmány bevezetőjében megemlítik, hogy történelmi bizonyítékok alapján a sötét turizmus Napóleon koráig, a waterlooi csatáig vezethető vissza, ahol egyesek a saját lovaskocsijaikból nézték végig az ütközetet. Pszichológusok úgy vélik, ha az embereknek megadatik, hogy stabil társadalomban, mindennapi rutin szerint élhetnek, akkor a háború sújtotta helyekre való utazás során olyan tapasztalatokat szereznek, amelyekre jól megszokott, komfortos körülmények között nem lenne lehetőség, vagyis egyszerűbben fogalmazva: a sötét turizmus alkalmat ad a komfortzónából történő kimozdulásra.

A tanulmány szerzője, Nagy Ákos 2024 decemberében Ukrajnába utazott, és egyebek mellett arra a kérdésre kereste a választ, hogy miért megy valaki turistaként egy olyan országba, amely éppen háborúban áll. Az elemző az InfoRádióban elmondta: a turizmusról a legtöbbeknek elsőre olyan szép hazai tájegységek, helyszínek jutnak eszébe, mint például a Balaton, Budapest, az Északi-középhegység vagy olyan külföldi turistaparadicsomok, mint a horvát és a szlovén tengerpart vagy Olaszország. Az emberek azért utaznak ezekre a helyekre, hogy az év adott pontján kipihenjék fáradalmaikat. Nagy Ákos hozzátette: sokaknak azonban ez nem elég, mert más, különlegesebb élményre vágynak egy-egy utazás során, és olyan helyszínekre látogatnának el, amelyeket még nem érintett a tömegturizmus.

A sötét turizmus kedvelői többségében fiatalok, akik adrenalinvadászatra ácsingóznak és olyan ingereket keresnek, amelyek révén ki tudnak lépni a komfortzónájukból.

Egyes turisztikai vállalkozások kifejezetten a sötét turizmusra szakosodtak, saját weboldalaik és dedikált idegenvezetőik is vannak. Általában a látogatók azért keresik fel ezeket a katonai támadások, népirtások által érintett helyeket, háborús zónákat vagy természeti katasztrófa sújtotta vidékeket, hogy megemlékezzenek, gyászoljanak, együttérezzenek az áldozatokkal és a hozzátartozóikkal, esetleg tanuljanak a személyes tapasztalataikon keresztül.

Nagy Ákos megjegyezte: nem véletlen, hogy például a háború miatt az elmúlt években „jelentősen felfutott” a sötét turizmus Ukrajnában, de nagyon sokan elzarándokolnak az egykori auschwitzi haláltáborba, a jasenovaci koncentrációs táborba vagy Bosznia-Hercegovinába, az 1995-ös srebrenicai mészárlás helyszínére is, ugyanis mindhárom helyen múzeumot alakítottak ki.

A legtöbb esetben persze nem háborús övezetbe viszik a turistákat, hanem biztonságosabb helyszínekre. Ukrajna esetében ez a nyugati országrész vagy a főváros, Kijev, ahol nem dúlnak harcok, illetve nem fenyegeti állandó veszély az embereket. Ezeket a túrákat leginkább olyan helyekre szervezik, ahol például korábban orosz csapatok állomásoztak vagy megszálltak bizonyos területeket.

Az idegenvezetők körbevezetik az érdeklődőket azokon a helyeken, ahol korábban háború pusztított, ugyanakkor életveszélyes helyeke nem engednek senkit.

A szerző tanulmányában kitér arra is, hogy a háborús turizmus jelentős tényező és egyúttal komoly vonzerő lesz a háború befejezése után is, amint biztonságossá válik az utazás Ukrajnába. A helyi, állami tulajdonú turizmusfejlesztési ügynökség olyan országokról venne példát, mint Horvátország, ahol a délszláv háború hatalmas károkat okozott, ugyanakkor ahogy telt az idő, kezdtek begyógyulni a történelmi sebek, és népszerű turisztikai célponttá váltak bizonyos horvátországi helyszínek egyedi kultúrájukkal, tájaikkal.

Emellett ugyanakkor a hasonló történelmi múlttal rendelkező országok általában nem feledkeznek meg a véres konfliktusok okozta veszteségekről, amelyeknek a már említett múzeumi kiállításokkal állítanak emléket. Az ukrán állami turisztikai ügynökség vezetője szerint Ukrajna is hasonlóan cselekedhetne a háború befejezése után: a Kárpátok festői hegyei és a Fekete-tenger partja mellett olyan desztinációkat is kínálnának az országba látogatók számára, amelyeken keresztül betekintést nyerhetnének a háború borzalmaiba és az ahhoz köthető veszteségekbe egyaránt.

Az elemző kiemelte: évről évre egyre többen érdeklődnek a sötét turizmus iránt, konkrét statisztikai adatok azonban nem állnak rendelkezésre. Nagy Ákos szerint már most látszik, hogy

a jövőben még felkapottabb lesz ez az iparág, az úttörésben pedig kiemelt szerepük van az influenszereknek, akik közösségi platformjaikon is népszerűsítik ezeket a helyszíneket.

Bár már arra is van lehetőség, hogy bizonyos utazási irodák kínálatából válasszák ki az érdeklődők „háborús úti céljukat”, Nagy Ákos megfogalmazása szerint „még nagyon gyerekcipőben jár ez a történet”.A sötét turizmus kedvelői a legtöbb esetben saját maguknak szerveznek meg egy-egy ilyen utazást, előtte kiválasztva azokat a helyszíneket, amelyek érdeklik őket.

Az elemző hozzátette: nem könnyű megszervezni ilyen utakat, főleg ha nagyon távol van egy választott helyszín. Példaként megemlítette Szíriát, ahol az előző év végén bukott meg az Aszad-rezsim, és meglepő módon rengeteg influenszer ment el a délnyugat-ázsiai országba, hogy dokumentálja az átmeneti helyzetet, amikor kvázi nem volt kormánya Szíriának. Nagy Ákos elmondta: ilyen országokba értelemszerűen nem szerveznek utazásokat az irodák, ha valaki el akar jutni egy-egy ilyen nehezen megközelíthető helyszínre, saját magának kell elintéznie. Mint fogalmazott, váratlanul sokan megoldották ezt Bassár el-Aszad kormányának összeomlása után, így szerte a világon sokan követhették egyes influenszerek közösségi oldalain, mi zajlik éppen Szíriában.