Emmanuel Macron francia elnök politikai szövetségesét, Richard Ferrand-t, a Nemzetgyűlés korábbi elnökét jelölte hétfőn az Alkotmánytanács élére. Ez utóbbinak a poszt elnyeréséhez azonban a parlamenti meghallgatásokon is meg kell felelnie, amelyeknek kimenetele viszont bizonytalan a háromosztatú vált alsóházban.

Ez a döntés lehet a 2027-ben leköszönő államfő első politikai öröksége, ugyanis az Alkotmánytanács leendő elnöke, aki Laurent Fabius utódja lesz, kilenc évig, 2034-ig marad hivatalban.

Richard Ferrand kinevezése azért is kényes kérdés, mert a két év múlva esedékes elnökválasztást követően nem kizárt, hogy Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés jelöltje váltja Emmanuel Macront az államfői székben.

Az a tény, hogy Emmanuel Macron egyik politikai szövetségesét jelölte a posztra, bírálatokat váltott ki politikusok és jogi szakértők részéről egyaránt.

A Nemzetgyűlés elnöke, Yaël Braun-Pivet és szenátusi kollégája, Gérard Larcher is tehetett egy-egy jelölést: előbbi Laurence Vichnievsky volt vizsgálóbírót és a centrista Modem volt képviselőjét, az utóbbi Philippe Bas-t, a jobbközép Köztársaságiak szenátorát jelölte.

A két utóbbi jelölt Corinne Luquiens-t és Michel Pinault-t válthatja az Alkotmánytanácsban, akik az elnöki székben ülő Laurent Fabiushoz hasonlóan kilencéves mandátumuk végére értek.

A három jelölt meghallgatását február 19-én tervezi a parlament.

Laurence Vichnievskyt a Nemzetgyűlés jogi bizottsága, Philippe Bas-t pedig a Szenátus jogi bizottsága hallgatja meg. Megválasztásukhoz a bizottsági tagok legalább háromötödének támogatása szükséges.

Richard Ferrand-nak viszont mindkét házban meg kell majd győznie a jogi bizottságokat, ami elsősorban a Nemzetgyűlésben ígérkezik nehéz feladatnak, ott ugyanis az elnöki tábornak nincs többsége.

A július 7-i előrehozott választások eredményeként háromosztatúvá vált a Nemzetgyűlés 11 frakcióval, és egyik párt sem tudott abszolút többséget szervezni maga köré. Az elnöki tábor, a centristák és a jobbközép Köztársaságiak támogatják a centrista Francois Bayrou kisebbségi kormányát; a másik két tábor, a választásokon élen végző, de a kormányból kimaradó baloldali pártok és a Marine Le Pen által fémjelzett Nemzeti Tömörülés pedig ellenzékben politizál.