Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete és Oroszország katonai képességeinek összehasonlító elemzése megállapította, hogy "nem kétséges a NATO általános katonai fölénye", egyedül a nukleáris fegyverek esetében alakultak ki egyenlő erőviszonyok.

Herbert Wulf és Christopher Steinmetz, a jelentés szerzői kiemelték, hogy a tanulmányukban szereplő információk alapján Németországban nincs szükség a katonai kiadások további tartós növelésére. Hozzáfűzték, hogy a katonai kiadások növeléséből logikusan a szociális szolgáltatásokra, az oktatásra vagy a klímavédelemre szánt költségek csökkentése következhetne.

Wulf és Steinmetz hat kulcsfontosságú mutató - köztük a katonai kiadások - alapján hasonlította össze a NATO és Oroszország katonai potenciálját.

Megállapításuk szerint a NATO-országok együttesen jelenleg tízszer annyit költenek fegyveres erőikre, mint Oroszország: előbbi 1,19 billió dollárt, utóbbi 127 milliárd dollárt. A NATO előnye még az amerikai kiadások nélkül és a vásárlóerőben megmutatkozó különbségeket figyelembe véve is jelentős: 430 milliárd dollár a 300 milliárd dollárral szemben.

A NATO-nak a tanulmány szerint jelentős az előnye a fő fegyverrendszerek tekintetében: a védelmi szövetség tagjainak 5406 harci repülője van (ebből Európában 2073), míg Oroszország 1026 géppel rendelkezik. Csak a stratégiai bombázóknál közelíti meg Oroszország az Egyesült Államokat, mivel az orosz hadseregnek 129, az amerikainak pedig 140 gépe van.

A szerzők úgy értékelték, hogy az orosz fegyveres erők a fegyverzetük tekintetében a lemaradásukat valószínűleg nem tudják egy évtizednél hamarabb behozni, ráadásul a NATO-nak több szolgálatot teljesítő katonája és nagyobb tartalékos állománya is van.

A NATO-országok uralják a globális fegyverpiacot, az eladások több mint 70 százalékát.

"A további felfegyverkezés helyett lehetőségként kellene tekinteni a NATO meglévő hagyományos erőfölényére a fegyverzetellenőrzés irányelveit érintő kezdeményezések előkészítésében és indításában, (...) legalább Európában" - fogalmaztak a tanulmányban.

A szerzők hangsúlyozták, hogy első lépésként az Egyesült Államok és Oroszország között fennmaradt egyetlen jelentős nukleáris fegyverzetkorlátozási egyezményt, az Új START megállapodást kellene megmenteni.