Az Európai Bizottság új migrációs és menekültügyi paktumának egyik fő eleme, hogy az unión kívülre helyezi a határkontrollt, vagyis a kibocsátó és tranzitországokat fokozottabban vonja be az EU külső határainak védelmébe.

Az egyik ilyen fókuszterület Észak-Afrika, de az egyes országokkal külön kell egyezségre jutnia az EU-nak.

"A legutóbbi megállapodás Tunéziával köttetett meg, de itt fontos tudni, hogy nem új jelenségről van szó; ami most újdonság, hogy az EU gyakorlatilag beismerte, hogy Észak-Afrikában sem működik máshogy a dolog. Törökországgal már 2016-ban kötött az EU megállapodást a migránsok feltartóztatására, de már korábban is működött ez a gyakorlat, hisz Kadhafi ezredes és a 2011-ben megbuktatott Benali elnök is Olaszországgal megegyezett a feltartóztatásban. Ami most történik, hogy az EU rájött arra, hogy bárki is van hatalmon az arab tavasz óta az észak-afrikai országokban, vele érdemes tárgyalni, hogy ne jöjjenek migránsok nagy tömegben Európába" – húzta alá Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója az InfoRádióban.

Hogy mit ad az EU? Pénzt és legitimációt. "Gondoljunk arra, hogy Kaisz Szaid elnök 2019-ben került hatalomra Tunéziában, de 2021 óta rendszeres támadások érik diplomáciai és politikai szinten, mivel egyre inkább kiterjeszti az elnöki hatalmát, ezzel visszarendezve az ország vezetését egy autokrata irányba. A megállapodással az EU legitimálja az ő hatalmát, berendezkedését. Emellett

az EU pénzt is kínál, 150 millió eurót határellenőrzésre, és több mint eegymilliárd eurót gazdasági kapcsolatok élénkítésére,

amire nagy szüksége is van az országnak azok után, hogy a Világbank olyan követelésekkel állt elő, amelyek megingathatták volna az elnök hatalmát; az élelmiszerek lakossági ártámogatásának megcsappantását, a közalkalmazotti bérek mérséklését, amelyek népszerűtlen lépések lettek volna. Így viszont alternatív forrásokhoz juthat Tunézia" – mondta Sayfo Omar.

Az Európai Unió közben együttműködést tervez még Egyiptommal és Marokkóval, de ezek megújításai korábbi egyezségeknek. "Egyiptom, amely élén szintén erős kezű vezetés áll, teljesíti is a feltételeket, ennek az országnak a lakossága 100 millió, egyharmada szegénységi küszöb alatt él, és több millió fekete-afrikai menekült is van az országban. Innen nem érkeztek migránsok az elmúlt években Európába, az ország tartotta magát az elmúlt években. Hasonló a helyzet Marokkóval is."

A szakértő úgy látja, nincs más megoldás, ezeknek a megállapodásoknak kell eredményre vezetni.

"Az EU felismerte, hogy mindenhol azzal kell tárgyalni, aki helyben meg tudja erősíteni a maga pozícióját, nem kívülről kell beleszólni egy adott ország politikájába, ahol helyi dinamikák vannak érvényben. Ez a szükségszerűség leginkább Líbiában szembetűnő, ahol 2016-ban Olaszország helyi milíciákkal tárgyalt a migránsok feltartóztatásáról, ma pedig már egy egységkormánnyal tárgyal az EU ugyanerről" – hozta fel példaként Sayfo Omar.