Fél évvel az Északi Áramlat gázvezeték elleni robbantásos merényletek után sem tudható, ki követte el a támadást. Vizsgálatok folynak, és rendszeresen napvilágot látnak különböző teóriák is, ám nyilvános bizonyíték továbbra sem ismert. Az Északi Áramlat elleni szabotázsakcióval kapcsolatban bizonyosan annyi tudható, hogy az egyes vezetékpárt két helyen, a kettes vezetékpárt pedig egy helyen robbantották fel – mondta Csiki Varga Tamás.

A The New York Times – illetve a német közszolgalati ARD is – minap arról számolt be, hogy amerikai hírszerzési jelentések alapján egy Ukrajnával szimpatizáló csoport robbanthatta fel a földgázvezetéket.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa ezzel kapcsolatban kiemelte, a merénylők személyében semmiképp sem hétköznapi emberekre kell gondolni, hiszen nyilván érteni kellett a robbanóanyaghoz, a távirányításához, illetve a tengeri merüléshez, még ha nem is nagy mélységben található a vezetékpár.

"Mindenképp egy olyan csoport követhette el, amelynek a képzettsége vagy kiképezettsége viszonylag speciális"

– hangsúlyozta a szakértő.

Azzal kapcsolatban, hogy kik követhették el a szabotázst, meglehetősen széles spektrumban lehetett hallani az elmúlt időszakban – folytatta Csiki Varga Tamás. Példaként említette Seymour Hersh amerikai Pulitzer-díjas oknyomozó újságírót – akinek a nevéhez a Watergate-botrány felgöngyölítse is fűződik, bár "a 2010-es években elég zűrös riportokat is készített, kevésbé megalapozott állításokkal" –, aki az amerikaiakra terelte a gyanút az Északi Áramlat felrobbantásával kapcsolatban, illetve hogy egy NATO-kötődésű akcióról volt szó. Mint aztán kiderült, ennek hátterét semmilyen megalapozott információval nem tudta bizonyítani. Most, hogy a sajtó egy Ukrajnához köthető csoportra mutogat, a fő kérdés megint csak az, hogy ez nyilvánosan bizonyítható-e – emelte ki a szakértő.

Seymour Hersh arról is írt, hogy nem az a kérdés, hogyan hajtanak végre egy ilyen terrorcselekményt, hanem az, hogyan csinálják úgy, hogy ne maradjon nyoma. Ezzel kapcsolatban az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa rámutatott: ha a merénylethez használt bombát időzítéssel vagy távirányítással hozzák műsödésbe, nem kell a robbanás pillanatában a helyszínen tartózkodni, az elhelyezés pedig nem egy megoldhatatlan feladat a kisebb nemzetközi vizeken, főként egy kisebb vízi járműről. Annál is inkább, mert a vezetéket nem őrzik teljes hosszában és folyamatosan, tehát nem tűnik fel a nemzetközi közösségnek, de a térség állományainak se feltétlen, ha bárki is megközelíti.

Csiki Varga Tamás arra is kitért, hogy a térségben érintett legtöbb ország – Norvégia, Dánia, Németország és a NATO is – folytat egymással párhuzamosan független elemző-kutató tevékenységet, próbálva kideríteni, hogy ki állhat a robbantás mögött. Dacára ennek,

egyáltalán nem biztos, hogy valaha is találni fognak egyértelmű bizonyítékot.

Például a robbanóanyag vagy -szerkezet maradványaiból is legfeljebb arra lehetne következtetni, hogy milyen gyártmány volt maga az eszköz, de arra nem, hogy ki helyezte el és hozta működésbe – magyarázta.

Miután a merénylet idején az egyes vezetéken már nem igazán volt gázszállítás, a kettes vezeték pedig nem is rendelkezett Németország engedélyével, ezért a gyakorlatban fennakadást nem okozott. Csiki Varga Tamás szerint a merénylet mégis jelzésértékű, hiszen azt mutatja, hogy

az európai infrastruktura sebezhető,

de az energiaellátást ez önmagában már nem borította fel.