Csoma Mózes arra emlékeztetett, hogy volt már ehhez hasonló helyzet, amikor a vietnámi háború idején Dél-Korea az Egyesült Államok szövetségeseként harcoló alakulatokat, összességében több mint háromszázezer főt küldött Dél-Vietnámnak, Észak-Korea pedig Észak-Vietnámot segítette pilótákkal. Így a két Korea konfliktusa egy földrajzilag távoli helyszínen folytatódott.

A korábbi szöuli nagykövet szerint Észak-Korea mostani, háborús szerepvállalása elsősorban azért fontos a phenjani vezetésnek, mert ezzel kitörhet abból az elszigeteltségből, amelybe a 2010-es években magát sodorta a különböző atomügyekkel és rakétatesztekkel. 2017-re ez odáig fokozódott, hogy Észak-Korea már saját szövetségesei, Kína és Oroszország számára is vállalhatatlan lett. Az ukrajnai háborúba való bekapcsolódás révén azonban az észak-koreai rezsim rendkívül felértékelődött Oroszország számára – vélekedett a korábbi diplomata.

Csoma Mózes azt is megemlítette, hogy Dél-Korea nyilvánvalóan az Egyesült Államok szövetségeseként Ukrajnának, illetve az Ukrajnával szövetséges országok nyújt támogatást. Elsősorban Lengyelországnak értékesít Dél-Korea nagyobb mennyiségben fegyvereket.

Fagyos viszonyban

A két Korea viszonyáról szólva Csoma Mózes leszögezte, hogy egy népről van szó és még mindig vannak olyan családok, amelyek hozzátartozói, illetve hozzátartozóinak leszármazottai a másik oldalon élnek. Mint mondta, Szöulban az országegyesítési minisztérium foglalkozik azzal, hogy találkozókat szervezzen ezeknek a családoknak. A lehetőségek azonban annyira korlátozottak, hogy az elmúlt években egy ilyen családi találkozót sem tudtak összehozni.

Az egykori szöuli nagykövet elmondta: a két ország viszonyát nagyban befolyásolja, hogy délen milyen kormány van éppen hatalmon. Dél-Koreában alapvetően kétpólusú a politikai rendszer. Van egy balközép és egy konzervatív jobboldali tömörülés. A balközép oldal 2017 és 2022 között volt kormányon, és az északi rezsimmel szemben békülékenyebb, a párbeszédet hangsúlyozó politikát folytatott. Viszont a 2022 májusától kormányzó jobboldali konzervatív vezetés ragaszkodik ahhoz, hogy Észak-Korea tényleges lépéseket tegyen a nukleáris leszerelés, valamint a két állam közötti feszültség csökkentése érdekében.

Csoma Mózes emlékeztetett rá, hogy 2017-ben, amikor a balközép oldal volt hatalmon, gyors lépések történtek a tényleges párbeszéd megkezdésére. Egy évvel később már meg is indultak a két Korea közötti tárgyalások. Ennek talán legfontosabb eredménye volt az, amikor 2018 végén, 2019 elején úgynevezett kapcsolattartó irodákat hoztak létre észak-koreai területen.

"Ez olyan volt, mintha dél-koreai követség vagy képviselet jött volna létre az északi országrészben. Ezek az irodák csak pár hónapig tudtak működni, mert párhuzamosan azzal, hogy az Egyesült Államok és Észak-Korea viszonya hűvösebbre fordult, a kapcsolattartó irodák is sajnálatos módon ellehetetlenültek. Sőt, 2020-ban, az észak-koreaiak – demonstrálva az elégedetlenségüket – a saját területükön lévő irodákat fel is robbantották" – mondta a volt nagykövet.

Gazdasági sikerek

Csoma Mózes beszélt a dél-koreai gazdasági siker titkáról is. Felidézte, hogy az 1960-as évek elejéig Dél-Korea egy tipikus harmadik világbeli ország volt, amely rendkívül súlyos ellátási nehézségekkel küzdött. Az országot a háború tönkretette, lakói lényegében amerikai élelmiszersegélyekből éltek. Aztán 1961-től egy katonai diktatúra ragadta magához a hatalmat, amelynek vezetője, Pak Csong Hi csaknem húsz éven keresztül nagyon kemény kézzel irányította az országot. Az ő elképzelése volt az, hogy Dél-Koreában exportorientált gazdaságot hozzanak létre. Ennek az volt a lényege, hogy a külföldről beszerezett nyersanyagból odahaza legyártott termékeket a külpiacokon értékesítsék. Ennek érdekében létrehoztak egy nemzeti nagytőkés réteget, amely mindenfajta állami támogatást megkapott. Kapóra jött az is, hogy a vietnámi háború hatalmas konjunktúrát teremtett és idővel Dél-Korea lett az Egyesült Államok legfontosabb ellátója, az utánpótlást biztosító hátországa. Dél-Korea több nagyvállalata is ebben az időszakban emelkedett ki. Kezdetben a gépkocsigyártás volt a meghatározó, majd a nyolcvanas évek második felében megjelent az elektronika, a szórakoztatóipari termékek gyártása.

A korábbi dél-koreai nagykövet szerint az ország gazdasági felemelkedését az is nagyban segítette, hogy komoly hangsúlyt fektettek az oktatásra.

"A koreai egy konfuciánus társadalom, amelyben a tudásnak, tanulásnak hatalmas tisztelete és alapvető jelentősége van" – hangsúlyozta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa.

Az Aréna műsorát itt hallgathatja meg tejles terjedelmében: