A brüsszeli testület lett alelnöke az EU pénzügyminisztereinek múlt heti lisszaboni informális ülése után nyilatkozott, és ekkor erősítette meg, hogy az Európai Bizottság szerint, miközben a járványhelyzet okozta kényszer átmenetileg indokolttá tehette a rendkívüli könnyítéseket, de ha a tagállami likviditás „túl hosszú ideig” pénzpiaci hitelfelvételen és az államháztartási hiány tartós növelésén alapul, az idővel „komoly fiskális problémákat vethet fel”.

A testület éppen azért azt javasolja a tagországoknak, hogy a járvány elején elrendelt mentesítési intézkedést 2022 végénél tovább ne tartsák érvényben – szögezte le Dombrovskis.

Az Európai Bizottság a járványra való tekintettel tavaly márciusban kezdeményezte, hogy a valamennyi EU-tagállamra érvényes, kötelező makrogazdasági küszöbértékeket – mint amilyen a 3 százalékos plafon a nemzeti költségvetés lehetséges hiányánál, vagy a GDP 60 százalékánál nem magasabb államadósság előírása – úgynevezett „általános mentesítési rendelkezéssel” függesszék fel.

A mentesítő rendelkezés azóta is érvényben van – már tavaly eldőlt, hogy 2021-ben még biztosan nem lesz változás e tekintetben –, viszont szakmai, üzleti és politikai körökben egyaránt folyamatos a találgatás arról, hogy

meddig maradhat még fenn a lényegében büntetlen kormányzati túlköltekezést lehetővé tevő rezsim.

Az Európai Bizottság idén március elején közzétett átfogó pénzügyi és költségvetési iránymutatása első ízbe tett hivatalos brüsszeli utalást a mentesítő rendelkezés várható alakulására. Ebben egyfelől leszögezték, hogy a korábbi küszöbértékek valamilyen újbóli intézményesítéséről szóló döntésnek „a gazdaság állapotának mennyiségi kritériumokon alapuló átfogó értékelésén” kell alapulnia, amihez viszonyítási alapul a járvány előtti utolsó, 2019-es év gazdasági növekedési szintje kellene, hogy szolgáljon.

Másfelől a bizottság azt is jelezte, hogy a kívánatosnak minősülő időbeli ütemezésről a testület májusban tesz ajánlást a tagországok pénzügyminiszteri tanácsának. A lisszaboni informális tanácskozás voltaképpen ez utóbbinak a tesztelésére szolgált alkalmul.

Feltűnést keltő vonása volt a testület márciusi előzetes jelzésének, hogy kilátásba helyezték: az általános mentesítési rendelkezés deaktiválását követően úgymond „az országspecifikus helyzeteket továbbra is figyelembe veszik” majd. Azaz, ha a mentesítés visszavonásakor valamely tagállam gazdasági tevékenysége még nem érte el válság előtti szintet – és ez jó eséllyel így lesz például a déli tagállamok többségénél -, akkor

kellően „rugalmasan” fogják majd kezelni a helyzetüket.

Vagy, ahogy Paolo Gentiloni pénzügyi EU-biztos fogalmazott a márciusi jelentés bemutatásakor: „A költségvetési politikákat differenciálni kell az egyes országok fellendülésének ütemétől és az alapul szolgáló költségvetési helyzetüktől függően.”

Szakmai körökben ennek kapcsán sokan emlékeztetnek arra, hogy a járvány alatt minden tagállamnál felhalmozódott magas államadósság, valamint általában is a korlátozásmentesen megélt időszak több pénzügyi-gazdasági tapasztalata is arra int, hogy a járvány előtti kritériumrendszer automatikus visszaállítása, és rögtön a végső értékek teljes megkövetelése a mentesség majdani visszavonása pillanatában nem volna sem lehetséges, sem pedig kívánatos lépés.

Más szóval, jóllehet, a végső határidő pontos időpontja – ami tehát a jelek szerint 2023. január 1-je lehet – már jóval hamarabb ismert lesz mindenki számára (és így a visszaállásra történő felkészülést is időben el lehet majd kezdeni), ám bizonyos átmeneti idő a fokozatos igazodáshoz az esetek többségében így is elkerülhetetlen lesz.

Mindehhez jön ráadásként az a szintén egyre több helyen elhangzó felvetés, hogy

a mentesség utáni majdani rendszer konkrét küszöbértékeit és szankciós mechanizmusait is jó eséllyel kívánatos volna jelentős mértékben megreformálni.

Ahogy Clément Beaune francia EU-ügyi államtitkár fogalmazott egy tavaszi nyilatkozatában – tagállami politikusok közül távolról sem egyedüliként –, „elképzelhetetlen” volna, hogy a járvány előtti kritériumrendszert korábbi formájában a járvány után egy az egyben ismét hatályba helyezzék.

Bizottsági körökben egyelőre láthatóan nem tartanák kívánatosnak, ha az aktuális teendők tervezésénél és végrehajtásánál a figyelmet a jövőbeni küszöbértékek esetleges változásának kérdése kötné le, így tehát erről a vonatkozásról jelenleg még nem esik szó. De szakértők szerint az időbeli ütemezés júniusi, tagállami elfogadása után óhatatlanul ez a téma is fokozatosan előtérbe fog kerülni.