Bár visszatérően mindenki három dolog összegabalyodásáról beszél, igazából öt fontos ügy vár egymásra, miközben számtalan részletszabály ugyancsak befejezés előtt áll, ám véglegesítésük többnyire az iméntiek alakulásától is függ.

A három ismert elem a bevezetőben említett 1100 milliárd eurós leendő új hétéves közösségi pénzügyi keret, amelynek 2021 január elsején kellene életbe lépnie, továbbá a koronavírusra válaszul létrehozni akart helyreállítási alap a maga 750 milliárd eurójával, végül pedig a közösségi pénzek kapcsán a nagy többség részéről intézményesíteni akart úgynevezett jogállamisági feltételrendszer.

Mindezek mellett

többnyire elfeledett a 2021-es éves EU-büdzsé, amelynek véglegesítése szintén attól függ, hogy felállt-e mögötte a hétéves közösségi pénzügyi keret, és szintén december 31-ig sort kellene keríteni rá.

Végül, kevésbé ismert, hogy az újraindítási alap létezése is több fontos előfeltételtől függ, így mindenekelőtt attól, hogy módosítsák – megemeljék – a tagállami befizetések lehetséges felső (GNI-ban, nemzeti új termék százalékában) maximált határát.

Ezeket tetőzi be aztán több tucat – legalább 40 – végrehajtási részletszabály véglegesítése, amelyek nélkül fentiek szintén nem tudnak működni, és amire akkor kerülhet sor, ha az előbbiek a végső pályájukra kerültek.

A jogállamisági feltételek jogszabályi intézményesítése látszólag már sínen van, mivel a tagországok EU-nagyköveti tanácsa egyszer már többségi egyetértést fejezett ki, (bár ez még nem a formális és végső jóváhagyás volt).

Mi áll akkor? Lényegében minden.

A hétéves keretköltségvetést az Európai Parlamentnek kellene többségi szavazással jóváhagynia – hogy utána az Európai Tanács elé visszakerülve úgynevezett végszavazáson szentesítsék –, amit azonban addig nem kezdenek meg, amíg az EU soros féléves elnöksége levélben nem tájékoztatja parlamentet arról, hogy a tagállamok között megvan a politikai konszenzus a tervezet jóváhagyására. Ez a levél egyelőre nem tudott megszületni, mivel Lengyelország és Magyarország politikai fenntartást fejezett ki, a jogállamisági feltételrendszer mindezzel párhuzamos előkészítése miatt.

Ugyancsak áll a keretköltségvetés, valamint a helyreállítási alap véglegesítése addig, amíg nem módosítják a közösségi költségvetés saját forrásairól (a bevételi oldalról) intézkedő jogszabályt (tanácsi határozatot), lehetővé téve a tagállami befizetési küszöbszint emelését. Az EP már kinyilvánította ez ügyben – egyetértő – véleményét, ám a múltkori lengyel-magyar politikai fenntartás egyelőre ehhez is megtagadta az egyetértést.

A jogállamisági feltételrendszerről majdan intézkedő rendelettervezet elviekben véglegesíthető volna, mivel ez – a közösségi játékszabályok értelmében egyhangú döntéshozást igénylő – keretköltségvetési csomagon kívül, azzal párhuzamosan létezik, és mint ilyen, elfogadásához elegendő a minősített többség a tagországok között, ami még egy esetleges lengyel-magyar-szlovén ellenszavazat mellett is adott volna. Itt voltaképpen a féléves tanácsi munkát kézben tartó

soros német elnökségen múlik, hogy formális végszavazásra teszi-e fel a kérdést

a tagállamok között, vagy az ügy politikai érzékenységére való tekintettel hallgatólagosan kiterjeszti rá a jogilag ez esetben nem kötelező konszenzuselvet. Az EP csak akkor dönthet róla – a minden tagállami többségi döntést kísérő úgynevezett együttdöntési eljárás keretében –, ha a tanácsi eljárás már lezárult.

E képletben a róka fogta csuka helyzet a következő: ha a németek zöld utat engednek a jogállamisági feltételrendszer tagállamok közötti (EU-tanácsi) megszavaztatásának, azzal – feltéve, hogy nincs változás a budapesti és a varsói álláspontban – borítékolják, hogy fennmarad a döntésképtelenség a két pénzügyi keret esetében is (maga után vonva a jövő évi költségvetés befagyását is). Ettől a jogállamisági szabály életbe lépne, de nem volna jövőre költségvetés. Ha a németek tesznek bizonyos engedményeket a lengyel-magyar párosnak a jogállamisági csomagban – például halasztják hatályát, vagy fellebbezési lehetőséggel egészítik ki –, akkor az Európai Parlament fogja megvétózni. Mi több, már előzőleg várható az, hogy – teljesítve ez ügyben tett nyilatkozataikat – az északi befizető „fukar országok” (élükön Hollandiával) már a tanácsi döntéshozásban is ellene fordulnak, jó eséllyel ellehetetlenítve azt. Márpedig EP-részről értésre adták, hogy jogállamisági feltételrendszer nélkül a büdzsé elfogadását sem tudják támogatni.