A mai Oroszországot meghatározó 1993-as jelcini alkotmányban a mostani népszavazás eredményeként 206 pontban történik változtatás, amelyek zöme elsősorban azt a politikai taktikai megfontolást követte, hogy mozgósító erővel bírjon, azonban akadnak, amelyek érdemben is belenyúlnak a hatalmi szerkezetbe – magyarázta az InfoRádiónak nyilatkozó Sz. Bíró Zoltán történész.

Összességében, noha próbálták meggyőzni a társadalmat arról, hogy az orosz Állami Dumának, vagyis a Szövetségi Gyűlés alsóházának, valamint a felsőháznak, jelesül a Szövetségi Tanácsnak is bővülnek majd ezáltal a jogkörei,ez épp ellenkezőleg lesz – jegyezte meg az Oroszország-szakértő. Az alkotmánymódosítási pontok ugyanis az elnökkel kapcsolatban

nemcsak azt vetítik előre, hogy Vlagyimir Putyin előtt megnyílt a lehetőség, hanem azt is, hogy a pozíciója ettől kezdve még erősebb, mint valaha.

Fontos érdemi változás ezen kívül – folytatta Sz. Bíró Zoltán –, „igazi jogi nóvum”, hogy az alkotmánymódosítás bevezeti azt a fogalmat, hogy: szövetségi terület. Mint ismert, pillanatnyilag Oroszország föderáció, 85 szövetségi szubjektumból, tehát köztársaságokból és megyébkől áll. De ezek egy része elkülöníthető lesz – alkotmányos fölhatalmazás alapján – szövetségi területként, ami különösen olyan szubjektumok esetében lehet rendkívül érzékeny veszteség az eddigi helyi vezetés számára, ahol jelentős ásványkincsek vannak. A szövetségi központ ugyanis kialakíthat olyan szabályokat, amelyek alapján

az érintett szövetségi területek közvetlen moszkvai felügyelet alá kerülhetnek.

Bár ez egyelőre csak feltételezés, azonban nehéz másképp értelmezni, hogy mi szükség lenne máskülönben a föderatív logika megtörésére – magyarázta a szakember.

Sz. Bíró Zoltán jelentős és érdemi változásként említette, hogy a nemzetközi szerződésekből, nemzetközi bíróságok határozatából következő lépéseket és előírásokat Oroszországnak ezentúl csak abban az esetben kell teljesítenie, ha az nem mond ellent az alkomtánynak, illetve a belső norma környezetnek. Érdekesség jelezte meg, ezt még azok is nagy többségben támogatták, akik amúgy a Putyin hatalmon tartását lehetővé tevő módosítást nem.

Vagyis a külső, nemzetközi szabályokat alávetik az orosz belső jognak, ami egyfajta bizonytalanságot szülhet

annak kapcsán, hogy Oroszország nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit mennyiben fogja teljesíteni, például az Emberi Jogok Európai Bírósága döntéseit, amit egyébként is 67 százalékban nem telejsít az utóbbi évtizedben – jegyezte meg a történész.