Emmanuel Macron francia államfő angolul mondott köszönetet Franciaország felszabadításáért az amerikai veteránoknak, és a legjelentősebb állami kitüntetést, a Becsületrendet adományozta nekik a nyugati szövetségesek normandiai partraszállásának 75. évfordulóján az északnyugat-franciaországi Colleville-sur-Mer amerikai katonai temetőjében rendezett ünnepségen.

"Tudjuk, hogy mit köszönhetünk önöknek, veteránoknak. A szabadságunkat. A hazám nevében egyszerűen csak köszönetet szeretnék önöknek mondani"

- mondta csütörtökön Emmanuel Macron a nagyszabású megemlékezésen, amelyen az ötszáz veterán mellett részt vett Donald Trump amerikai elnök, Theresa May brit és Justin Trudeau kanadai miniszterelnök.

Az amerikai elnök ünnepi beszédében a veteránokhoz fordulva azt mondta: "Büszke önökre a hazánk". Trump könnyeket csalt a veteránok szemébe, amikor név szerint emlékezett egy-egy, a sorsdöntő napon elesett bajtársukra.

A franciaországi ünnepségre Donald Trump és felesége, Melania érkezett meg elsőként, ők fogadták a francia elnöki párt, ugyanis a híres Omaha partszakasz amerikai katonai temetője amerikai területnek számít Franciaországban.

A 12 ezer meghívott közül a hivatalos tribün első soraiban foglaltak helyet az amerikai veteránok, akiket hosszan üdvözölt a két ország vezetője és feleségeik, a tömeg pedig állva tapsolta és éljenezte a második világháborús katonákat.

A katonai temetőben a csaknem 10 ezer fehér kereszt és Dávid-csillag mellett a földbe szúrva amerikai és francia zászlók lobogtak.

"Napra pontosan 75 évvel ezelőtt ezeken a partokon 10 ezer ember adta vérét, és ezrek áldozták fel az életüket testvéreikért, hazájukért, a szabadság megőrzésért" - emlékeztetett beszédében az amerikai elnök.

A történelem legnagyobb partraszállási hadműveletének évfordulóján - amelynek köszönhetően az angolszász szövetségesek a második világháborúban Normandiában megnyitották a második frontot - a több ezer elesett katona áldozatvállalására emlékeztek a politikusok, de Emmanuel Macron beszédében nem leplezte az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei közötti jelenlegi feszült viszonyt.

"Amerika soha nem volt olyan nagy, mint amikor mások szabadságért harcolt, mint amikor hű maradt azokhoz az egyetemes értékekhez, amelyeket az alapítóatyái képviseltek, amikor csaknem két és fél évszázada Franciaország sietett a függetlensége támogatására" - fogalmazott Donald Trumphoz fordulva a francia elnök,

azt kérve a második világháború után kialakult multilaterális világrendet gyakran elutasító és inkább a kétoldalú viszonyokat előnyben részesítő amerikai kollegájától, hogy "soha ne vessen véget a szabad népek közötti szövetség erősítésének".

Donald Trump válaszában jelezte, hogy számára a francia-amerikai kötelék "megbonthatatlan".

A két ország vezetője az ünnepséget követően kétoldalú megbeszélést folytatott, majd Emmanuel Macron munkaebéden látta vendégül Donald Trumpot Caen városának prefektúráján. A találkozón részt vett John Bolton, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter, valamint Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter is.

Délelőtt a francia elnök Theresa May brit miniszterelnökkel nyitotta meg az évforduló franciaországi ünnepségeit a ver-sur-meri brit katonai temetőben rendezett megemlékezésen, Justin Trudeau kanadai miniszterelnök pedig Edouard Philippe francia miniszterelnökkel a Juno partszakaszon koszorúzott délután koszorúzni a kanadai katonák emlékére.

A francia-angol kapcsolatok

Emmanuel Macron a brit katonákra emlékezve megerősítette a Franciaország és Nagy-Britannia közötti "különleges kapcsolatokat". A brit európai uniós tagság megszűnésére utalva kijelentette, hogy

"bármi is történik, mindig egymás mellett leszünk, mert közös a sorsunk".

Theresa May beszédében nem tett utalást sem a brexitre, sem távozására a miniszterelnöki posztról, hanem üdvözölte a Normandiában az első hullámban partraszálló 156 ezer szövetséges, köztük 83 ezer brit katona bátorságát és elkötelezettségét.

A partraszállási ünnepségek szerdán Nagy-Britanniában kezdődtek a brit uralkodó és a második világháborúban szövetséges országok vezetőinek részvételével a dél-angliai Portsmouth kikötővárosában. Vlagymir Putyin orosz elnök azonban nem volt jelen sem az angliai, sem a normandiai megemlékezésen, amit Marine Le Pen, a francia radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés vezetője Twitter-üzenetében "sajnálatosnak" nevezett.

A jelenlévő 16 állam- és kormányfő viszont közös nyilatkozatban szögezte le, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy "a múlt áldozata ne bizonyuljon hiábavalónak, és soha ne merüljön feledésbe", és hogy a háború borzalmainak soha nem szabad megismétlődniük, a nemzetközi feszültségeket pedig az országok közötti együttműködéssel, békés eszközökkel kell feloldani.

A partraszállás története

A háborút 1939. szeptember 1-jén kirobbantó német Führer, Adolf Hitler két év alatt szinte egész Európát ellenőrzése alá vonta. A Nagy-Britannia elleni invázióról 1941 végén tett le végleg, s Európa nyugati partvidékén kiépíttette a Norvégiától Spanyolországig húzódó erődrendszert, az Atlanti Falat. A Szovjetunió ellen hadüzenet nélkül, 1941. június 22-én megindított német támadás után a szovjet vezető, Joszif Sztálin újra és újra követelte a második front megnyitását Franklin D. Roosevelt amerikai elnöktől és Winston Churchill brit miniszterelnöktől, hogy ezzel német csapatokat vonjanak el a keleti frontról. Az angolszász szövetségesek ezt halogatták, majd 1943-ban Szicíliában szálltak partra, a hadműveletre csak 1944 nyarán került sor, amikor a keleti fronton már a Vörös Hadsereg kezében volt a kezdeményezés.

Az invázió meglepte a németeket, holott

számítottak rá, csak máshol. Hitler szilárd meggyőződése volt, hogy a szövetségesek a La Manche csatorna legkeskenyebb részén, Calais térségében fognak próbálkozni

és így is készült (azaz nem készült) fel. Az angolszászok fontolgatták is ezt a lehetőséget, majd felmerült bennük az ötlet: hitessék el a németekkel azt, amit azok hinni akartak. A cél érdekében soha nem létezett hadcsoportot találtak ki, amelynek még fantomtáborokat is építettek Délkelet-Angliában, s ilyen információkat szivárogtattak a német kémeknek.

Az Overlord hadművelet terveinek kidolgozása a legszigorúbb biztonsági intézkedések közepette folyt, így például

a tervezésben résztvevő tiszteket végig házi őrizetben tartották.

(A közismert D Day elnevezésben a D az angol day, azaz nap szó rövidítése, amellyel hagyományosan egy pontosan nem ismert időpontban kezdődő hadművelet dátumát jelölik.) Az időjárási előrejelzések a legalkalmasabbnak a június 5-7. közti időszakot jelölték meg, s jóllehet a tenger viharos volt, Dwight D. Eisenhower amerikai tábornok, a szövetséges erők főparancsnoka június 5-én úgy döntött, hogy másnap végrehajtják a partraszállást. A tengerészeti hadműveletek parancsnoka Sir Bertram Ramsey, a partraszálló erők parancsnoka Bernard Montgomery tábornok volt. A szövetségesek kezére játszott, hogy a német védelem parancsnoka, Rommel tábornok hazautazott ötvenedik születésnapját ünneplő feleségéhez, a Caen közelében összevont páncéloshadosztály parancsnoka pedig az éjjelt Párizsban, szeretőjénél töltötte.

A "leghosszabb nap" valójában már 1944. június 5-én késő este megkezdődött: a BBC kódolt üzenetet sugárzott, utasítást adva a francia ellenállási mozgalom szabotázsakcióinak megkezdésére.

Éjféltől a légierő 1200 bombázógépe mintegy 5000 tonna bombát dobott le a Le Havre-tól Cherbourgig terjedő atlanti partvidékre, majd éjfél után két órakor több hullámban 23 ezer ejtőernyőst dobtak le, hogy hídfőállásokat teremtsenek, az első felszabadított franciaországi épület egy kávézó volt a benouville-i híd közelében.

Hajnali négy órakor a partraszállási körzetek elé ért a történelem legnagyobb flottája, 1213 hadihajó, 4216 csapatszállító, 736 ellátó hajó és 864 kereskedelmi hajó. A parti német állásokra nyitott zárótűz után, reggel fél hétkor megkezdődött a partra szállás az Omaha, Utah, Gold, Juno és Sword elnevezésű partszakaszokon, a nap végéig 132 ezer szövetséges katonát tettek a partra. Őket 12 ezer repülő fedezte, német részről mintegy 30 ezer katona és 500 repülőgép próbált ellenállni.

Az inváziós erőkkel tartott a híres fotóriporter, a magyar Robert Capa is, aki négy tekercset fotózott el, de a 106-ból csak 11 szemcsés képe maradt használható.

Ma sem tudni, szándékosan "mozdította be" gépét, vagy a balul sikerült előhívás felelős az elmosódott fotókért, a világ számára mindenesetre ezek jelentik a D-napot.

Az invázió hírére tanácstalanság lett úrrá a német főhadiszálláson. A szokása szerint késő délelőttig alvó Führer, aki előbb még Sztójay Döme magyar kormányfővel is tárgyalt, csak délután adta ki a parancsot, hogy az ellenséget még a hídfőállásban semmisítsék meg. Ahhoz viszont nem járult hozzá, hogy a páncélos tartalékot ide irányítsák, mert az igazi csapást máshol várta. A szövetségeseknek június 6-án estére sikerült mintegy 80 kilométeres szakaszon öt hídfőállást létrehozniuk, ahol folyamatosan tették partra a katonákat és a felszerelést.

A németek két koncentrált ellentámadása összeomlott, a szövetséges légierő napokon belül megszerezte a korlátlan légi fölényt a nyugati fronton.

Bár az első napra kitűzött célokat csak részben sikerült elérni: a stratégiai fontosságú Cabourg és Caen városát nem tudták elfoglalni, s a hídfők között sem volt kapcsolat, a veszteség az előzetesen becsült 40 ezer főnél jóval alacsonyabb, mintegy tízezer fő volt, közülük négyezernél többen szerepeltek a halottak listáján.

A németek szívósan védekeztek, az áttörés csak július végén sikerült, a német vereség augusztus 15-én, Falaise elestével vált bizonyossá.

A Wehrmacht hadosztályai ezután gyors, néha fejvesztett visszavonulásba kezdtek, Párizs augusztus 25-én szabadult fel. A normandiai harcok hevességéről lerombolt városok, a katonai áldozatok mellett 20-35 ezer polgári halott tanúskodik. A szemben álló mintegy hárommillió katona közül 110 ezer nyugszik az itteni katonai temetőkben, ebben az időszakban naponta többen haltak meg, mint az első világháború legvéresebb csatáiban.

Az egykori csatamezőkön az egykori ellenfelek az idén is közösen emlékeznek.

Német kormányfőt először 2004-ben hívtak meg az ünnepségekre Gerhard Schröder kancellár személyében.